GYÖNGY – Igazgyöngy. Üvegből vagy más anyagból készült felfűzhető apró golyó, kocka. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török < kínai] A GYÖNGY szó GY.N – N.GY gyökből eredő: GYöN – NaGY. A CzF Szótár szerint: „Az eredeti göm-gy v. gön-gy szóból, melynek jelentése gömbölyüség, lett meglágyítva gyöngy, mely ennél fogva a gömbölyüség fogalma mellett, a lágyság, fínomság értelmét is fölvette.” A GYÖN gyökkel fejezhető ki a GYÖNgy, GYÖNgédség, GYÖNYör, GYÖNYörűség. Az NGY hangcsoport – ÖNGY/Ö – a csomóba gyűjtést jelenti a gÖNGYÖl, kalANGYA, kelENGYE szavakban. A jó eredményre törekvő, tisztességesen végzett alkotó munka rendkívül értékes, felér az igazgyÖNGYÖkkel. Ezért van jelen a jótetteket jellemző ANGYAli szóban is. A szorgalmas ÁNGYIka kelENGYÉje, a hozomány, értékek gÖNGYÖlege. A mező termő görÖNGYÉből a hANGYAszorgalmú emberek munkája nyomán emelkednek a kalANGYÁk. De jelen van a lábat pihentető kENGYEl nevében, s a kellemes lANGYOsság érzetében. Leírható vele a hatalmas, végtelen, gÖNGYÖlgő világegyetem, de az apró kis gyÖNGYÖk is. Ezzel a gyökkel, ekkora szóbokorral és az NGY párossal ez elhazudhatatlan, tősgyökeres magyar szó. Az NGY páros hangjai itt alvó N.GY – GY.N gyök: NaGY – GYöN, kifejezi a végtelen NAGYságot, de az apró kis GYÖNgyöket és GYÖNgédséget is. A kemény NÉGYelést – azaz munkát – szembeállítja a GYENgeséggel. Ezt a mindkét végletet – parány és végtelen – kifejező képességet kell felmutatnia az eredő nyelvnek. Mivel minden hang, ősgyök, gyök részt vesz értelemadóként a kellemetlen oldali kifejezésekben is, így jelen van a másik végletet kifejező: INGYEn (elvárás), rINGYÓ, roNGY, tONGYÓ, varANGYOs és más szavakban is, ahol a GYÖNGYértékkel ellentétes értelmet takar. Ezért van, hogy az N.GY – GY.N gyökkel: NaGY – GYaN, a GYANú szó is előjön az elherdált, esetleg lopott gyöNGYérték miatt. Erről bővebben a gyanú címszónál. A zárjelben említett török és kínai nyelvi vonatkozásról annyit, hogy ők vették át az ősmag(yar)-nyelvből.