A hangcsoport összeköt, áthidal két gyököt, mint a gyerek, a kis harmadik a két szülőt, vagy a falba rakott két tégla fölötti összekötő, borító harmadik. A gyökök, hangcsoportok együtt alkotják a szót, és minden alapvető jellemzőt megjelenítenek. Komoly elemzésnél oda-vissza fordítva is figyelni kell az elemek mondandójára, mivel így kerekedik ki a megnevezés teljes értelme. Sokan nem értik, hogy a nyelv szavai alkotó elemekből állnak. Legfeljebb elhiszik, hogy léteznek gyökök, és – szerintük – azok közül is csak a szókezdők fontosak, a többi nem.
A nyelv szavai gyökök és hangcsoportok füzéreiből állnak.
A gyök olyan a nyelvben, a szövegben, mint a sejt az élő testben. A nyelv szókészlete ily gyöksejtek hatalmas tömegéből áll. A hangcsoport a sejtközi anyag.
Czuczor és Fogarasi a kezdőgyökök fontosságát vizsgálták. Ők akkor egy adott szintig jutottak el a nyelvelemek vizsgálatával. Ám az idő nem áll le, az értelem bővül, világosodik, és utánuk más nyelvalkotó elemekre is rábukkant némelyik kutató. Mivel ők akkor nem ismerték fel ezt a jelenséget – többnyire csak a kezdőgyökre alapozva – sok szó eredetét más nyelvekből vezették le, vagy bizonytalanok voltak az eredet megállapításában. Némelyek számára – sajnálatos módon – az ő szótáruk a szentírás, és a világért sem fogadnák el újabb kutatás eredményét.
Számomra is tiszteletre méltó szakmai tekintély a CzF Szótár, de az idegen nyelvi szóeredeztetéseiket nem fogadhatom el, mivel az elemzések ellentmondanak az ő megállapításaiknak.
———————————————————————————————————————————–
A magyar szó ősnyelvi eredete csak az egész kifejezés összes elemeinek gyöknyelvészeti vizsgálatával mutatható ki.
———————————————————————————————————————————–
A ház, az épületek kövekből, téglákból, fából stb. állnak, amelyek egymást borítva kapcsolódnak egységbe, de a szemlélő láthatja, felismerheti: különálló összefűzött darabokból áll össze az építmény.
Ugyanígy a nyelv és annak szavai felépítésében is felismerhetők a különböző alkotóelemek, amelyeknek füzéreiből összeáll, egységbe kovácsolódik a szó és a szövegösszesség.
A szavak, nevek, megnevezések sohasem véletlenül, megmagyarázhatatlanul alakultak ki. Semmire nem dobtak rá egy szót: ez lesz a neve paranccsal. Mindennek a jellemzői, elkészítési módozatai, műveletei épültek be a neveikbe.
Megfigyelhető, hogy a természeti teremtett elemek nevei többnyire kéthangos ősgyök: FA, KŐ, SÓ stb. Legfeljebb háromhangos gyökszó: VÍZ, SAV, MAG stb. A hang a gyök alapeleme, a gyök a szó alapegysége.
Mit adnak tudtunkra a szóalkotó gyökök és hangcsoportok?
A szó alapgondolatának meghatározója a kezdőgyök. További gyökök, hangcsoportok többnyire a megnevezett lény, cselekmény, tárgy, anyag, jelenség, művelet jellemzőit, ha folyamat, az ahhoz szükségeseket írják le.
Sokan nem értik, de a gyökelemzésnél azt kell nézni, hogy a gyökök, hangcsoportok, mint szóépítő nyelvelemek, külön-külön, akár átforgatva, milyen értelmet visznek be a szóba, mert a szó azt a mondandót hordozza, amit a szóalkotó elemek bevisznek. Ezek beilleszkedve, egy szóvá kovácsolódva, sűrítik, összesítik, s kivetítik a közlendőt.
Olyan ez, mint amikor egy adott megbízás elvégzéséhez, a szakmát jól ismerő csapatot állítunk össze. Ha favágásról van szó, nem hívunk pincért, könyvelőt, hanem hozzáértő embereket. A végeredmény megmutatja: jól vagy rosszul válogattuk össze a csapatot. Ha viszont ételt kell készíteni, akkor nem a favágót, hanem szakácsot és kuktákat. Itt is az elkészített étel mutatja meg: jól vagy rosszul válogattuk össze a csapatot.
Példaként: a TALÁLKOZUNK szó elmondja, a TALálákozásnál LÁTjuk egymást. T.L – L.T gyök: TaL – LáT. Mivel az ember, társas lény: TALálkozni, egymást LÁTni, fontos LÉTfeltétel.
Egymásra LELünk. úgy taLÁLkozunk. L.L gyök: LeL – LáL. A TALÁLkozás olyan, mint egy kincsLELET.
A találKOZásnál, mintegy összeZÖKkenünk, koccanunk kellemesen. K.Z – Z.K gyök: KoZ – ZöK. Évtizedek utáni találKOZáskor néha ZOKogunk az örömtől, a megelevenedő emlékeink hatására. Ilyenkor rengeteg KÖZölni valónk van.
A találkoZÓN nemcsak NÉZünk egymásra, hanem NÉZeteinkről is szót váltunk. Z.N – N.Z gyök: ZóN – NéZ. A szerelmi találkoZÓN a NÉZésnek különleges ZÖNgéje van az érzelmi, érzéki öZÖN szabadul fel, önti el a szívet.
A tALÁLKOZásnál ÖLELKEZnek az emberek, s ez LELKEZŐ hangulatot keltő.
Ily taLÁLKOzásnál felvidul a LELKE mindenkinek. Mikor közeliekkel találKOZUNK, érezzük, KÖZÜNK van egymáshoz.
A TALICSKA szó gyökei: TAL-LICS. A gyököket összekötő hangcsoportok: ALI-ICSKA.
A TALicska könnyed, DOLOGkönnyítő, TOLogatható, toLOGATható eszköz, üresen balra-jobbra LÓGATható.
T.L – L.T gyök: TaL – LaT, a TALicska TOLható, a rakomány súlya szemre LÁThatóan, emeléskor az erőkifejtés függvényében megLATolható, majd róla LETolható, leTOLható. A TALicska felülete TELjesen TELe rakható.
A taLICSka CSILleszerűen billenő, CSELesen CSALafinta, egyensúlyt tartva TOLható. A bILLEn szóban a tALIcska ELŐnyét leíró, dOLOgkönnyítő teherhordó ősi tALÁlmány, amelyből könnyen kibILLEnthető a rakomány. Egy könnyed TOLÓCSKA, az addigi kézben, ölben szállítást frICSKÁzva mutatta, hogy a csICSKA munkát is lehet könnyebbé tenni.
A TALICSKA – AKCSILAT teljes átfordítás, A TALICSKA KICSi LÉTe segíti kevés, KICSI anyag könnyed mozgatását.
TaLiCSKa – KiCSi LéT hangváz: T-L-CS-K – K-CS-L-T
A TÖREKEDIK szó gyökei: TÖR-REK-KED-DIK. A gyököket összekötő hangcsoportok: ÖRE-EKE-EDI.
T.R – R.T gyök: TöR – RúT, a TÖRekedő, TÖRi magát a cél felé, de nem teheti RÚTul.
R hangcsoport – ÖRE – a tÖREkedő tÖREt elŐRE, a tÖREkedéshez ERŐ kell, URA legyen a helyzetnek.
R.K – K.R gyök: ReK – KaR, a töREKedő nem RAKja ölébe KARjait, RAKnia kell a lábakat előre nagy aKARattal!
K hangcsoport – EKE – az építőkövEKEt rakni, a törEKEdőnek nem lehet EKEl-mEKElni, hatÉKOnynak kell lenni.
K.D – D.K gyök: KeD – DiK, a töreKEDéshez KEDv kell, ősnyelven a DIKicselés szépítést jelentett. A csizmadia a DIKiccsel utolsó szépítő lefaragásokat, mintázatot végzett. Ami DIKált, az tetszett, KEDvelte.
D hangcsoport – EDI – kEDŰ kell és ODAadás, odaADÁs.
A szóból még kiérthető: a töREKEDő nem REKED meg félúton, leKÜzDi az AKADályt, nem jelent elREKEDŐT.
TöReKeDő – ReKeDőT hangváz: T-R-K-D – R-K-D-T
A kígyó, mialatt előre TÖREKEDIK, ide-oda TEKEREDIK. TöReKeDiK – TeKeReDiK hangváz: T-R-K-D-K – T-K-R-D-K
A fajának szaporodására TÖREKEDŐ a TÖKEREDŐjét igyekszik termékeny helyre ültetni, hogy TŐKEEREDŐ legyen, és további EREDŐKET hozzon a világra. A jól TÖREKEDŐ DERÉK ember, odateszi DEREKÁT a munkához.
TöReKeDő – TöKeReDő – TőKeeReDő – eReDőKeT hangváz: T-R-K-D – T-K-R-D – T-K-R-D – R-D-K-T
A TÖREKEDŐ addig DEKRET, ameddig eredményt ér el. A DEKRET = zörget, ősi szó, a székelyeknél ma is használt.
TöReKeDő – DeKReT – DeReKáT hangváz: T-R-K-D – D-K-R-T – D-R-K-T
TÖREKEDŐ – ŐDEKERÖT teljes fordítás. A TÖREKEDŐ: TÖRÖK ODA. Őt Teremtője is segíti: ADOK ERŐT.
TöReKeDő – aDoK eRőT – TöRöK oDa hangváz: T-R-K-D – D-K-R-T – T-R-K-D
A TÖRE-KEDŐ KEDvvel, KEDŰvel TÖR előre. Aki TÖREKEDIK az KIDEKRETI az utat magának.
TöReKeDiK – KiDeKReTi hangváz: T-R-K-D-K – K-D-K-R-T.
Aki nem TÖREKEDIK, jobb, ha elTAKARODIK a pályáról. TöReKeDiK – TaKaRoDiK hangváz: T-R-K-D-K – T-K-R-D-K
A SZÉPÍTKEZIK szó gyökei: SZÉP-PÍT-KEZ-ZIK. Az ezeket összekötő hangcsoportok: ÉPÍ-ÍTKE-EZI. Aki SZÉPÍTKEZIK, az SZÉPségét ÉPÍtgeti KEZével IKlatva (mozgatva).
Az SZ.P – P.SZ gyök: SZéP – PiSZ, a SZÉP kis PISZe, SZÉPítgeti, nem engedi lePUSZtulni küllemének kellemét.
P hangcsoport – ÉPÍ – ÉPÍti, ÁPOlja saját arculatát, kÉPI mutatósságát.
P.T – T.P gyök: PíT – TaP, széPÍTi, TAPogatja bőrét, PATtanásait eltünteti, TÁPolja, széPÍTőszerrel PÁTyolgatja.
TK hangcsoport – ITKE – a saját bőrének, alkatának külső-belső tITKAit ismervén, kiIKTAtja a kedvezőtlen külső képet mutató jegyeket.
Aki széPITKEZIk kiPITYKÉZI magát.
TK páros, mint T.K – K.T gyök: TéK – KoT, a TÉKolás, szépet alKOTás.
A K.Z – Z.K gyök: KeZ – ZiK, szépítKEZés KEZek, keZEK munkája, minden nő ZOKszó nélkül, külső zavaró tényezőket KIZárva, csendben, nyugodtan szeret szépítKEZni, ZÖKkenőmentesen. Aki SZéPíTKeZiK SZéPségben éPíTKeZiK.
SZéPíTkeZiK – éPíTKeZiK hangváz: SZ-P-T-K-Z-K – P-T-K-Z-K
SZERELMES – az R és LM hangcsoportról a SZERELMES szó kapcsán: ERE, ELME. Aki szERElmes, szerELMEs, lényét áthatja egy oly ellenállhatatlan ERŐ, amely minden sejtjét befolyásolja, az ELMÉt is. Mindent alÁREndel ennek az érzELEMnek. E SZER, tettek ELEMeinek sora. A SZERELEMben e SZER a test SZERveire ható, érzELMI ELEMei vannak, amelyek SZERre, sorban követik egymást. A SZERELEM a MELLE RÉSZen, szívén, de ELME RÉSZen is hat az érintettre.
DÉVAJ – JAVAD. A DÉVAJ menyecske JAVADat akarja, a legJAVAD. DéVaJ – JaVaD hangváz: D-V-J – J-V-D.
A szó közepében ott az örök nő neve: ÉVA, és az ősi üdvöt kívánó: AVÉ. A hűséges kis DÉVaj, VÉDene minden más nőtől. Ajkai testének legJAVa, olyanok, mint a csemegeVAJ.
Testének ÜDVJÉt adja a szerelmi DUVAJban. DuVaJ – üDVJe hangváz: D-V-J – D-V-J. A DÉVAJ szerelmi DUVAJ következménye a VAJÚDás. DéVaJ – DuVaJ – VaJúD hangváz: D-V-J – D-V-J – V-J-D.
A kis DÉVAJKA DAJKÁVÁ lesz. DéVaJKa – DaJKáVá hangváz: D-V-J-K – D-J-K-V.
Az LV és DH hangcsoportokról, a szerelmesek összeOLVADHATNAK jelenség kapcsán: két test, két termékeny életnedv összeOLVAdhat, olvADHAt. Ez rendkívüli testi ÉLVEzetet ADHAt. De ADHAt egy újszülöttet, új egyéniséget is.
Vegyi anyagok esetén ilyenkor ELVEsz az addigi, eredeti anyagi jelleg. Az egymásba OLVAdó, egymásban ELVEsző anyagok vegyi folyamata ADHAt egy új, addig ismeretlen anyagot.
A jég megOLVAdásakor ELVÉsz az addigi halmazállapot, de így vizet ADHAt számunkra.
E hangcsoportok máshová is beépülhetnek ugyanilyen értelemmel vagy további rejtett értelmet kidomborítva.
ELÉGEDETLENKEDVE – A hosszabb kifejezéseknél a szófelépítés minden jelensége megfigyelhető. Minél hosszabb egy szó, annál hosszabb idő alatt alakult ki, mivel az események nyomán az egyént ért különböző hatások, vegyes érzelmeket, érzéseket kiváltók, és az ezeket kifejező szóelemek azokhoz viszonyulva épülnek a szóba.
E változó, változtatható, átrendezhető kifejezési sokrétűségre csak az ember Teremtője által pontosan megtervezett teremtés nyelve képes. Az utódnyelvek nem örökölték e rugalmasságot, vagy csak nagyon kis részben.
Hogyan alakult ki az ELÉGEDETLENKEDVE szó? Erre úgy derül fény, úgy válik világossá, ha elemeire bontjuk a szót.
A szót bonthatjuk gyökökre, több hangból álló hangcsoportra is a szóban-szó jelenség elvén. Összetevői külön-külön is értelemhordozók. Végkicsengése: nincs KEDVE ELÉGEDETTség NÉLküli.
ELÉGEDETLENKEDVE – a szó elemei: ELÉG, ÉG, LÉGED, DETLEN, LENKED, KEDVE.
Eljön a pillanat, amikor azt mondod: ELÉG! Ha valamiből ELÉG van, már nem kell több. Már ÉGető a hiány vagy a túltengés. Mert megELÉGelheted az addigi hiányt is. Aki ELÉGEDETLEN, annak nincs KEDVE.
Az ELÉGIA műfaj e két érzelmi összesség végletet – bőség, hiány – öleli fel. Régiesen: ELÉGJE van már.
Tehát érezheted, hogy túltelítetten bőséges LÉGED, azaz LEveGŐD van, vagy azt, mintha elfogyna a LÉGED, s így megELÉGeled a hiányt. Eddig EDetlen, azaz ED, kEDv, kEDű nélkül voltál, de d > t váltással: ETetlen is lehetsz, éhes.
A DETLEN teljes átfordítása: NELTED, vagyis keDŰTLEN – N(y)ELTED az állapot előidézte gombócot. Ettől mélyen LENKEDVE, azaz LANKADVA vagy LANKADtan. EDVE önmagad, KEDV nélkül.
Ez a kétvégletű állapot kifejezhető ugyanazzal a hanganyaggal, átrendezett gyök és hangsorral.
ELÉGEDETLEN KEDVE valamilyen jó hatás következtében, átvált a másik végletbe, s így felélénkülve, a továbbiakban KEDVE LENDÍTI ELÉGGÉ előre. A szavak hangváza ugyanazon hangokból épül fel.
eLéGeDeTLeN KeDVe – KeDVe LeNDíT eLéGGé hangváz: L-G-D-T-L-N-K-D-V – K-D-V-L-N-D-T-L-G
A másik kifejeződés, amikor ELÉGEDETLENKEDVE KEDVETLEN, KEDVTELEN marad, henyél, népnyelven DÖGÖL.
eLéGeDeTLeNKeDVe – KeDVeTLeN DöGöLe hangváz: L-G-D-T-L-N-K-D-V – K-D-V-T-L-N-D-G-L
Rengeteg olyan kifejezés van a magyar nyelvben – mondhatnánk, ilyen az összes – amelyek a hang- és gyökátforgatással a másik végletet is leírják.
POLOSKA – a POLOSKA kerek, barna színű élősdi rovar. – P.L – L.P gyök LAP, LEPedő, PÁLLó szavakban. A POLOSKÁnak PÁLLó szaga van: PÁLLÓSKA. A P és L hangok jelentése beleépül a PoLoska szóba. Mondhatnánk LOPÓSKÁnak is. Vérszívó lévén, LOP, vért LOP. Csípéseivel mintegy elSUPÁKOL.
PoLoSKa – LoPóSKa – SuPáKoL – PáLLóSKa hangváz: P-L-S-K – L-P-S-K – S-P-K-L – P-L-S-K.
A POLOSKA a vérSÁPOLÓK, vérszívók közé tartozó. PoLoSKa – SáPoLóK hangváz: P-L-S-K – S-P-L-K.
A POLOSKA kedvelt helyei: FALak rései, LEPedők begyűrt peremeis megbújik. Nappal megLAPul, meglaPUL, fedett, úgymond KALAPOS helyen rejtőzik, éjjel, sötétben LOPakodik vérszívó útjára. Formája alapján: LAPOSKA.
PoLoSKa – LaPoSKa – KaLaPoS hangváz: P-L-S-K – L-P-S-K – K-L-P-S
A POLOSKA gócpontokban él, úgymond PÓLUSOKban, és nem kizárható, hogy a történelem folyamán épp a nagy zsúfoltságú POLISZOKban zárt városokban ütötték fel PÓLUSAIKat.
PoLoSKa – PóLuSoK – PoLiSZoK hangváz: P-L-S-K – P-L-S-K – P-L-SZ-K.
Kezdőhangcsoport és a bővítmény értelemalakító szerepe
ESZTERHÉJ, ESZTERÁG, ESZTERGOM, ESZTERGA
Azonos kezdet. Mi közös és mi eltérő értelmű bennük? Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, felbontva: gyökönként, hangcsoportonként elemezzük a szavakat: az ESZ, ISZ – nedv, víz, ESZTet, ISZTat – folyamat. ESZTER – lefolyási TÉR. Az ESZ TERe a HÉJ. Az ESZ TERén ÁGál. Az ESZ egy TÉRen GOMolyba gyűlt, Az ESZTER-ga, ESZ-terga, lásd alul.
Az ESZTER–héj, a bölcs, házépítő ember ÉSZterméke. Érezte, hogy kell egy védőhéj a lakhely fölé, víz leERESZTŐ TÉR. Az ESZTER szó, folyót, folyást, lefolyást, folyamatot is jelent. Az ESZTER ERESZTi le a HÉJon a vizet.
Az ESZTER szó, jelent RESZTEtő, RESZkető azaz hullámzón villogó csillagot (sztár), így a vízfelület csillogását is. A képzeletbeli babiloni istennő, ISZTÁR nevének egyik jelentése is csillag, csillogó.
Az ESZTER–héj, olyan kiTERjESZTEtt, SZÉTTERülő, szilárd RÉTeg, TÉRRÉSZ, TERASZ, tetőRÉSZ, ERESZTető, leERESZTŐtető, er-ESZTER-héj, amely elRETESZeli a belső TERet, teRET a fenti külvilágtól, s amely RETESZként véd a csapadéktól, ISZTERtől, ESZTERtől, azaz víztől, hótól, és azt lefolyatja, leESZTEReli, leTEReli, levezeti, leERESZTi, kÉSZTEti lefolyni az ERESZen, a SZERen, SZERETen, TERESZen a földre. A házlakó SZERETi, ha az ESZTERHÉJ ép, és véd.
Jól látható a kiemelésekből, hogy az SZ, T, R hangokkal alkotott szavak körülírják a szó által megjelenített szerepet.
Az eszterHÉJ alatt védett a HAJlék. Kell a HÉJ, ha jön az ÉJ, hogy ne fázz, és ne fÉJJ (félj), s hogy zavartalan legyen a kÉJ, s reggel pihenten kÉJJ (kélj) fel.
ESZTER-ág, a gólya – mára elavult – neve. A gólya, ESZTER–ág mocsaras, vizes, ESZTERes TÉRségeken RÉTeken SZERTEjár. Sok ESZTERág SZERTE-SZÓRTAn járva keresi táplálékát. Fészkét emberi települések területén, a magasba, oszlopokra, fák felső ágaira, kéményekre, a házak ESZTERhéjára rakta, SZÉTTERített ÁGakból máglyaszerűen (máglya – gólyám). Fiókáit SZÉTTERített szárnyaival védi esőtől, jégesőtől. Az emberek által SZERETett madár, keresi az ember közelségét. Tavaszi megérkezésük, őszi távozásuk eseménynek számít még ma is. E jellemzők beépültek a névbe.
ESZTER–gom nevében az ESZTER, ISZTER vizének folyama, csillogó felülete. Áradáskor vizének SZÉTTERülő látványa. Az ISZTER, ESZTER a Kárpát-tenger leERESZTŐ csatornája volt a Vaskapu alatt, de valamilyen okon a folyóra az ESZTER, ISZTER név használatos volt ESZTERgom település környékén is. Valószínű, itt kialakult egy nagyobb tó, GOMolygó víztölcsér a talaj sajátossága miatt, a kezdeti leERESZTő folyamat idején, és az abból ESZTERhéj szerűen lefolyó ERESZcsatornát nevezték a helyiek szintén ESZTERnek. Alább a Dunakanyar, de az némileg távol van. A GOMoly a település közvetlen közelében lehetett, onnan ERESZkedett, ISZkolt az ESZTERen lefelé.
Ettől felfelé Duna volt a neve a folyónak, amely nevet a forrásvidék felől érkező telepesek hozták magukkal.
Az ESZTERGA, esz-TERGA megnevezés más értelmet hordoz. Az ESZTER itt is folyamat, hántolási folyamat. A szókezdő ESZ gyök a kimarás, harapás gondolatával egyező.
A TERGA egy RÉTEG. A GÁTERfűrész is több TERGÁra, RÉTEGre szeli a tőkét.
TERGA a TEREGET szó változata. A RÉTEGET hasító GÁTERfűrész a tőkét deszkaként, TÁG TÉRRE szétTEREGETi, azaz nagy TÁG TÉR fedhető be vele. Az eszTERGA leESZi, a TERGÁT, RÉTEGET a munkadarabról.
TeRGáT – TeReGeT – RéTeGeT – TáG TéR hangváz: T-R-G-T – T-R-G-T – R-T-G-T – T-G-T-R
Az ESZ-TERGA fORGÁs közben leESZ egy TERGÁt, RÉTEGet a munkadarabról, mialatt ESZTERGÁL.
Tehát, van azonos értelmet hordozó szóelem a szavakban, de a toldalékok más irányt szabhatnak.