MEDVE – Nagy termetű, sűrű bundájú, növényi táplálékkal is élő ragadozó. [szláv] A MEDVE M.D – D.M gyökbővítmény: MeD – DöM. A MED gyök egyik jelentése NEDv. A NEDVEs és MEDVEs ugyanazt jelenti: vizes. A NEDV, MEDV tárolására alkalmas (m)EDény a MEDence is. A MED gyök az ODúra is céloz, MEDűben, ODúban, MÉlyeDésében, saját ODvában, MEDVÉben (birtokos eset) lakó MEDVEs, NEDVEs MEDVE. A MED üreget is jelent a MEDence, MEDer szavakban. A DV hangcsoport – EDVE – alapvető jellemzőket világít meg. A mEDVE ODVA mEDVEs nEDVEs, mivel a mEDVE szereti a nEDVEs környezetet. Tehát: a mEDVE ODVÁban, vagy saját nEDVEs mEDVÉben élő állat. Télen ebben a nEDVEs mEDVÉben alszik álomba dermEDVE. A mEDVE szereti a lép nEDVÉt, a mézet, kedvenc csemegéje a méz, amelynek régi neve: MED, azaz folyékony (ned) ÉDesség. A lép nEDVE (méz), azaz mEDVE (méz) EDVE (éve) jó. Ott van nevében az evésre biztatás: EDd, mert a méz – a MED – EDVE jó. Ha nem vérmEDVE, akkor kEDVEs állat, főleg a bocsok. A DV páros a szó tengelyében alvó D.V – V.D gyök: DúV – VaD. A MEDVE VADállat, DÚVad, dúVAD. Ugyanakkor VEDlik, átVEDlik. Ha háztáji uDVarba bejut, székelyül monDVa: mindent esszeDUVaszt, azaz összerombol. Megjegyzendő: a DV páros a két legellentmondásosabb hangot tartalmazza. A velük alkotott szavak: VaD, VáD, VeD, VéD stb. igazolják ellentmondásos voltukat. A MEDVE növényevő, de ragadozó is. Békésnek látszó viselkedésből könnyen vált át táMADóVÁ. Amikor táMAD, akkor két lábra áll, fölemelkedik (medik – emelkedik, innen a madár neve is). A több névadó jellemző összhangja itt is érződik. A CzF Szótár szerint: „A magyarban is a méz és med rokonok, minthogy a z és d többször felcseréltetnek, mint gondolkodik és gondolkozik, foglalkodik és -kozik, meddig, tájszokásilag mezzig stb. E szerént medve a magyarban is lehet med-eve (medevő), v. méz-eve (méz-evő). Vagy pedig a nedv másképen medv szótól származtatva am. nedvi vagy medvi (t. i. állat), azaz nedves, hideg tájékot, égaljat kedvelő, ott lakozó.” Kiem. K.S.
A MEDVE román neve, az URS is ősnyelvi eredetű, valószínű az odúŐRZŐ, odúURZú régies alakjából, de lehet az ERŐS szóból is (urus), amelyből az oroszlán, de orosz népnév is eredt, amely szintén ERŐS jelentésű. A szó gyökének eredete, de minden eleme is ősnyelvi, azaz ómagyar. Magyarázata csak magyar nyelven lehetséges. A szláv nyelvek MEDVED (medvegy) szava, annak összetevői is szintén az ősnyelvből, ómagyarból eredőek. A szláv nyelvek nem tudnak magyarázattal szolgálni a MEDVE szó kialakulására. DV – VD kapcsolat: meDVével találkozni nem szíVDerítő érzés. MEDVE jellemzői: Szereti a NEDVEs környezetet, MEDŰjében, ODÚjában, MEDVÉben, ODVÁban él. A NEDVES MEDVES azonos értelem Szeret MEDerben, MEDence NEDVÉben, MEDVÉben, azaz vízben fürödni. Kicasinyét BOCSnak nevezik, mert ha teheti mindig vízbe CSOBban. Télen a NEDVEs MEDVÉben alszik álomra derMEDVE. Ha nem vérMEDVE, de főleg a kicsinye nagyon kEDVEs állat. A MEDVE szereti a mézet, a lép NEDVÉt, MEDVÉt. Nagy melegben VEDlik. A vérMEDVE DÚVAD, élelmét táMADVA szeri meg. E szavak eredete a nyelvészek szerint: MEDVE … szláv NEDV … ismeretlen eredetű DERME, DERMED, derMEDVE … görög MÉZ, MED … finnugor TÁMAD, táMADVA … ismeretlen kEDVEs … finnugor BOCS … török VEDlik … ismeretlen MEZŐ – Alacsony növényzetű, különösen füves sík terület. [finnugor tőből]
A MEZŐ M.Z – Z.M gyökből képzett szó: MeZ – ZöM. Az M hang, ME, MÉ gyök szerepe meghatározó, hiszen a MÉretes, MEsszeség szavak indítója. A ME ősgyök a MEgmutatás, felkínálás szava volt a kezdetek idején: ME = NEsze, tessék (székely nyelvjárásban ma is). A női MEll, mint „előretolt állás” kínálja magát a férfi-nő „hadviselésben”: ME, azaz tessék, NEsze, NEked való. Az anyai MEll, a kis eMŐnek felkínált tej forrása: ME (tessék), NEsze, NEked kedvedre való táplálék: eME, baba. A fordított ZÖM gyök jelenthet TÖMeget, ZÖld tÖMeget, amely jelleMEZhet egy szép MEZŐt. MEZŐ = ME, ZŐd, ZŐld, legyen eledeled! A MEZ befödi a testet, különben MEZtelen, MEZEtlen. Ilyen valaminek a jelMEZE is. A híMEZŐ mintákkal tölti be a vásznat, a MEZŐ is ilyen mintákkal híMEZEtt a rajta élő növények által. A MEZŐ növényzete befödi a tért, zöld MEZÉt rávonja a kopár földre. A kieleMEZŐ, jelleMEZŐ folyamatban az alanyt jelképesen leMEZtelenítik, MEZEtlenítik, elemeire szedik, alapvető jelei, jegyei leolvasása végett. A MASZk is egy MEZ. A MESZElés az épület jelMEZE.
A Z hangcsoport – EZŐ – mutatja, hogy a mEZŐ nagy, kiterjedő élelmEZŐ térség, amely megmunkálva jövedelmEZŐ, és a mEZŐn jó, szakszerű kEZEléssel, talajlAZÍtással kiváló ÍZŰ termények termeszthetők ÖZÖnével. A mEZEi munkában sokat kell mOZOgni. Ősszel, betakarításkor történik a termőfelület, úgymond lehámOZÁsa, a betakarítás. A MEZŐt megmunkálni azért jövedelMEZŐ, mivel az élelMEZÉshez szükséges termények ZÖME a MEZŐn terem meg. A mEZŐ az esőtől elÁZIk. A MEZEi munka kitűnő IZOMfejlesztő annak, aki jól MOZOg a munkában. A MEZŐ kikelettől a tél beálltáig ZÖMÉben ZÖld növényeinek MEZÉbe öltözik, s az ember, állat legfontosabb élelMEZŐje (eme – a kisbaba szava). A MEZŐ növényMEZÉnek virágairól gyűjtik a ZÜMmögő méhek a MÉZEt. Tavasztól őszig a MEZŐ ZÖng az énekesmadarak, rovarok MUZIkájától, MUZSIkájától. A MEZŐ télen sem MEZtelen, MEZEtlen, mert bár leveti zöld MEZÉt, fehér MEZbe, ZIMÁba öltözik, hóMEZŐvé válik. A ZIMA az ősnyelven = hó. E szó ma a szláv nyelvek ősnyelvi öröksége.
Magyar nyelvi jelenléte: ZIMAnkós tél, ZUzMAra. A MeZő – ZiMa hangváz: M-Z – Z-M.
A MEZŐ szó eredeti alakja lehetett: MEZÖld, MEZŐd. Az M.Z gyök rokon értelmű az M.SZ gyökkel az SZ hang a Z zöngétlen párja. A MASZat, MÉSZ, MOSZat, MÁZ, ZOMánc – mindannyi területet, felületet betakaró. Ugyanakkor mind az ESZ, mind az EZ gyök nagy kiterjedést jelent.
A MEZŐnek valaha más neve is volt: KAMPA. Erről bővebben a kampa címszónál. A MEZŐ jellemzői: élelMEZŐ, megmunkálni jövedelMEZŐ jelMEZE a ZÖld növényZEt, mint híMEZEtt MEZE a talajnak virágos szép MEZÉről gyűjtik a ZÜMMÖgő méhek a MÉZEt a MEZŐ fölött MUZIkál, MUZSIkál a MEZŐk MUZSIkusa, a kis pacsirta télen a MEZŐ MEZE a ZIMA, azaz hó E szavak eredete a nyelvészek szerint: MEZŐ … finnugor híMEZ … ismeretlen jelMEZ … finnugor MÉZ …finnugor MÉSZ … ism. ZIMA … szláv MUZSIka … latin, görög ZÜMMÖg … hangutánzó