A hivatalos, hivatásos nyelvészet szerint a hangoknak nincs értelemhordozó szerepük, a gyököknek sincs, azaz gyökök nincsenek is. Az a nyelvész, aki egyetlen utalást mer tenni a gyökökre, azok értelemhordozó szerepére, elköszönhet az egyetemi tanszékétől.
Az ősnyelvi gyökszavak sajátos értelemhordozók, és értelmüket minden szóba beviszik. E jelenség átszövi az egész magyar nyelvet, és csak magyarul van rá magyarázat. Példa: B.R – R.B: BoR – RoB, váza a BR – RB kötött mássalhangzó-páros. Az aBRoncs egy köRBen összefog, szorít különböző elemeket, amelyek közé esetenként ismét más elemek keveréke illeszthető. A BOR gyök jelenthet: kavarodást, elsötétülést, nyugalom, rend megzavarását, takarást, emelkedettséget stb. A beBORul, elBORul, BORongós, BORús szavakban elsötétülés. A BOR erjesztett ital. Erjedéskor színe elváltozik, elBORul, sötétül. A BORongós időjárásnál elBORul, felhős lesz az égbolt. A kóBOR szóban BORítás értelmű. A kóBORlás viszont felBORult életmód. A felBORulás ROBajjal jár. Aki kiBORul, az háBORog. Ha egy edényből valami kiBORul, elterül, szétfolyik, és elBORítja a földet. A háBORú szóban a ROBban értelem is jelen van, amelytől megREBbenünk, elBORzadunk, mivel következményei BORzalmasak. A ROBbanás megbontja az épület BORdázatát. A RIBillió felBORzolja a kedélyeket, a gyenge BÉRezés háBORgást idézhet elő. Régiesen (székelyül), aki háBORán van, az BORjad (hányik). Elléskor a kisBORjú kiBORul, kiBORjad az anyatestből. A talajművelő BORona felBORogatja, összetöri a rögöket. Az épületeknél használt BORona, egy gerenda, amely a BORdázat része is lehet. A BORdázatra BORítást tesznek. A BŐR BURokként takarja a testet, a BŐRt szőr BORítja, amely BORzolható. Régen a BORt BŐRtömlőkben is tárolták, szállították. A cimBORák összeBORulnak, BORos hangulatban nótáznak. Ha egy kapcsolat mélyebbé válik, azt BARátságnak nevezik. A BÉRc magas csúcs, az emBER legmagasabb rendű élőlény, a BERbécs (kos) a nőstény fölé magasodva ráBORul PÁRzáskor (b > p). Lehet folytatni a gyököknek mind a magyar, mind az utódnyelvekben keresését. Az utódnyelvekben: angol nyelven szül, születés, ami az anyatestből, az addigi védőBURokból kiBORulás = BORn, BIRth. Németül ugyanez: geBORen. De az északi germán nyelveken is az anyatestből kiBORulás képleírása nyomán kapott megnevezés él. Románul oBOR = vásártér, ahol ténferegnek a BORfasnak nevezett zsebtolvajok, felBORítván a rendet. Az oBORt vásári BORongó összevisszaság jellemzi. A savanyított vagy erjedés ellen tartósított élelmekhez használt befőttes edény románul: BORcan. Franciául: BORda = BORdage. BORdel = BORdély, kupleráj, felBORult erkölcsi rend helye. A sötétvörös BORról, BORtól elnevezett BORdó szín franciául: rouge BORdeaux. Angolul: BORda = RIB. A BORdély, azaz nyilvánosház, a felBORult erkölcs háza: BROthel, itt hangzóugrás van. A felsorolt szavakra, megnevezések eredetének okaira azokon a nyelveken nincs magyarázat! Aláhúzásként alvó és élőgyökkel vegyesen: aki doRBézol felBORítja az erkölcsi rendet, és családja békéjét. Az aBRosszal terített asztal mellett BORozni is lehet, de lehet ciBERét, csoRBát enni iBRikből. A BRonz másik neve BARnaréz. Az aBRoncs összetartja BURokként a hordó dongáit, s így tárolható benne a BOR. Lehet töprengeni nyelvészként: tényleg nem értelemhordozó a hang, a gyök? Avagy, ki kitől vett át gyököket? Mi lopkodtuk össze á lá glatz módon, vagy mások örökölték meg az ősnyelvből, amelynek egyenes folytatása a mai magyar nyelv.
M.D – D.M: MaD – DaM, a MAD gyök az MD – DM kötött mássalhangzó-páros bővítménye. Jelentése: emelkedés, magasság és mélység, erős ráhatás, merevség, tartás, ellenállás stb. A MADár szóban felemelkedés értelmű a MADár felemelkedik a levegőbe. Emelkedett hangulatú a MADrigál szövege, zenéje. Felemelő nőiséget jelent a MADám, maDÁM szóban. A DAM, MAgasoDás, az ősnyelven a DAM = gát. A DÓM magas, MÓDos, MUTatós (d > t) épület. A DÁMszarvas a legszebb, legMUTatósabb emelt fős, koronás állat. A DÓM magas, díszes, MÓDos, gazdagon díszített egyházi építmény. A zsidó TalMUD – szerintük – a zsidó életMÓDra való nevelés magas szintű tanításait, az ünnepek – MÓÉD – megtartásának MÓDjait is tartalmazza. DAMaszkusz magas falakkal védett erőDítMény volt. A MÓDosabb, gazdagabb városok magas TÁMfallal (d > t), várfallal, mintegy DAMmal védett erőDítMény véDői nem tettek engeDMényeket a TÁMadóknak, táMADóknak. A DOM gyök nyugalmat is jelent, a DAM, a gát megállítja a sodró erővel rohanó patakot, mintegy nyugalomra inti. Magas védfalak mögött nyugalom uralkodik. A DOMokos, DOMonkos, DOMán nevekben is hasonló értelem bújik meg. A DOM, otthonom, az oDUM, ahol MÓDomban áll valós MEDremben lenni, önmagamat aDOM, s ahol szeretetemet aDOM az enyéimnek. A MEDve saját MEDvét (odúját) védve, felemelkedve táMAD, így MUTatja (d > t) magát erősnek. A MED jelentett mézet is, amelyet szeret a MEDve. A MEDves szó jelentett NEDvességet (m > n), a MEDve szereti a NEDves MEDvében (odújában). MIDián népe, de a MÉDek is magas értékű népnek képzelték magukat, de egyébként is magaslatokon, hegyekben éltek. A MED gyök jelent mélységet is: MEDer, MEDence, amelyek MélyEDés. A MEDdőség üresség. A magasan érkező vízár táMADása ellen DAMot, gátat emeltek már az ősiségben, mély MEDerbe, MEDencébe kényszerítve a vizet. A hollandok ma is DAMokat építenek a víz féken tartására. Városaik nevében jelen van a megnevezés: AmsterDAM, RotterDAM. Angol, izlandi, norvég nyelveken: DAM. Svédül: DAMmen. Dánul: DÆMning.
A fentiekben csak érintettük a tárgyat, lehet folytatni. Kimeríthetetlen. Akár teljesen új szavakat is lehet alkotni.
B.J – J.B gyök: BuJ – JuB, a gyök váza BJ – JB kötött mássalhangzó-páros. A szerelem csáBJa olyan vonzó fonadék, amelyet a lány báJBól, kéJBől fon a comBJán, és ha nem vigyázol, úJBól és úJBól BUJán baJBa, BAJba visz. A BUJ – JUB gyök jelent: túlfűtött érzékiséget, dús életteliséget, sűrű növényzetet, a báj, kéj túltengését, testi szerelmet, elkülönülésre hajlamot (jó és fájó okokból) stb. A szövegben megfigyelhető a B és J hangok elszórt jelenléte is a gyökszavakon, párosokon kívül. A hangváltások: b > p. A fészek ősi neveinek egyike: BUJka. A szerelmesek elBÚJnak fészkükbe, azaz BUJkáJUKba a világ szeme elől egymást elBÁJolva, mint a BOJt szálai szorosan összeBÚJni, BUJálkodni, és titokban BUJtatni. E BUJtatásból lehet BAJ is, mivel később e BUJtatás nyomán megszületik a PAJkos kis PUJa (pulya), akivel sok BAJ van, ameddig felnő és BOJtár, ifJú BAJnok vagy BÁJos kislány lesz belőle, s akik majd szintén elBÚJnak párJUKkal egy kis alkalmi JUKba, BUJkába, BUJtatni. Az elBÁJoló kéJes éJi házas ágyi BUJaságnak UJJongásra késztető megÚJító hatása van. A BAJusz a férfiarc éke, férfias BÁJa. Vannak nők, akikben BUJa vágyat kelt a szÁJ fölötti BÁJos, kéJes férfias raJzolat. A BAJnok BAJvívó az ősidőben BAJt vívott, hogy utódai ne legyenek szolgák, JOBB életük legyen. A Bő életerős, dús növényzet egyik jelzője: BUJa. A BUrJán (gyom) is BUJa bőséggel, sűrűbben BÚJva terJed erJedő ereJében. A testi BAJát az ember mások elől elBÚJva végzi a BU(j)din. A BAJba jutott embernek BÚJa van. Volt, aki BÚJdosásra adta feJét BÚJában, de azért várJa sorsa JOBBra fordulását. A fordított gyök: JUB az utódnyelvekben lelhető fel. A szerb-horvát lJUBav, bolgár, orosz lJUBov, a román a IUBi, IUBire jelentése: szerelem, szeretni. A szláv nyelvek VOJnik = BAJnok kifejezése az ősnyelvből megörökölt szó. A román BOJár szintén. Ám ezek a nyelvek nem tudnak bizonyítékot szolgáltatni a szavak kialakulására. Érdemes beleolvasni még a Czuczor Fogarasi szótárba a BUJA címszónál: http://osnyelv.hu/czuczor/index.html Lehet folytatni a szóbokor további kifejezéseivel.
A nyest-en egy vita során egy nyelvész asszony azt írta nekem válaszul, hogy csak a héber nyelvű gyökök, szavak fordíthatóak, a magyar nyelvűek nem. Innen üzenem: az összes magyar gyök és szó fordítható kivétel nélkül!
CS.K – K.CS gyök: CSaK – KiCS. A gyökváz a CSK – KCS kötött mássalhangzó-páros, alvógyök hangjai, amelyek egyik legsűrűbben használt KICSinyítő a magyar nyelvben, s amelyet főleg a szláv nyelvek vettek át: -cska, -cske. A gyök kicsinységek megjelenítője. Hangváltás: cs > s > sz A CSAK gyök, valamiből egy elenyésző KICSiny részt is jelenthet. CSÁKánnyal CSAK SZIKra (székely) KICSiny darabokat pattogtatunk ki a kőből. A CSÖKött is KICSi, a CSIKK is KICSi. Aminek CSÖKken a mérete, az KICSinyedik. A ménló a CSÖKkel böki a kancát, s így kisCSIkó születik. A CSIKó a ló KICSinye, a CSIKós a ménes őrzője, gondozója, így a kisCSIKókra is vigyáz. A tésztát vékony CSÍKokra metélve aprítják fel. A CSÍKok lehetnek KICSiny, vékony sávok. A CSÓK a szív KÓCSa, azaz KUlCSa. A CSOKor, virágok KICSiny, maroknyi kötésben. Egy CSOKor virág szintén lehet KÓCS a női szívhez. A CSEKély súlyt CSUKlóból emelintjük meg. Az ősiségben, ősnyelven az egyik legKISebb (cs > s) súly neve: CSEKély, volt. Ez a héber nyelv megörökölte, a mai héber nyelvben SÉKel alakban él. Az ajtó CSUKásakor egyre KISebb, CSEKélyebb, KICSikébb a rés. Az ajtó CSIKorgása SIKoltó hangutánzat, amely hang, apró KIS kilengésű sűrű rezgésből ered. A CSUKlya a köpeny KICSinye, ami CSUKlósan ráCSUKódik a fejre. A liba nagy, a KACSa KICSi. A KACSának rövid, KACSos nyaka van. A KACSkaringós út sok KICSi kanyarulatból áll. A lánynak KECSes KICSi KACSói vannak, és CSUKlói szép ívelésűek. A CSIKlandás apró KICSi mozdulatokból álló érintéssorozat. A CSÁKót KACSosan félrevágva is viselik. A túl KICSi, apróságra székelyül azt mondják: CSAK egy SZIKra (cs > sz). A SZIKra KICSi, a növény SZÍKja is KICSi. A CSK – KCS kötött mássalhangzó-páros KICSinyítőként van jelen a szavakban: apróCSKa, feCSKe (kis fecsegő), keCSKe (kecseske), taliCSKa (tolóka), bújóCSKa, csaCSKa, fariCSKál, fariKCSál, friCSKa, fröCSKöl, fuCSKó, kaCSKaringó, kukuCSKál, mériCSKél, öCSKös, paCSKol, szöCSKe, szöKCSe, taCSKó, zaCSKó,