GYÉMÁNT – A szénnek kristályos, nagyon kemény módosulata. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia] A GYÉMÁNT a GY.M – M.GY gyök bővítménye: GYéM – MeGY. (nt > ny) A CzF Szótár szerint a név lágyíthatatlant jelent. A lágyítás, GYÁMolítás lenne, de ez nem MEGY, mert egyik fő jellemzője: GYÉMÁNYsága > KEMÉNYsége. A K > G rokonhangok váltása nyomán: KEMÉNY > GEMÉNY. A G láGYul és kialakul a váz: GY-M-NY. A hangzók változhatnak. Így lesz GYÉMÁNY. Az NT viszonyító páros: nem GYÁMható gyanÁNT – GYÉMÁNT. A GYÉMÁNT mégis GYÁMolítható más módon. KEMÉNYségét, GYÉMÁNYságát megőrizve, csiszoló megmunkálással. Így alakítják csillogó kristállyá. Ez a megmunkálás kiérződik a GY hang DJ összetételéből: DJÉ, amely a DIA – alkotás jelentése. A GY hangnak van még szerepe a felhasználásban: kevés dolog láGYítja el jobban a női szívet, mint a GYÉMÁNTkristály varázslatos csillogása. Az M hangcsoport – ÉMÁ – az M hang mindkét végleti értelmét képviseli. A tÖMÖr szénkristály szerkezetű gyÉMÁnt kEMÉnységét. De az élet zAMAtát adó, ellágyító kellEMI hatást is, amelytől bOMOl, OMOl a – szEMEt gyönyörködtető, nEMEsen csillogó ékekre vágyó – női szív. Az NT hangcsoport – ÁNT/O – a gyémÁNTTAl kapcsolatos folyamatot leíró szavakba épül be. A tágra nyíló női tekINTEtre visszakacsINTÓ, szív mélyéig ható gyémÁNTOs, csalafINTA, csINTAlan csillogás felfokozza a fANTÁziát. A szépségigény fONTOs kellékekÉNT értékelt ékkő azoknál, akik anyagi lehetőségeik révén megengedhetik maguknak. Az N hang kellemi ősgyökök alaphangja: csINos, érINt, fINom és ez esetben a gyémÁNt szóban. Az N.T – T.N gyök: NeT – TeN, felületi, felszíni simaságot jelent. A keNETtel kezelt felület sima, fényes. A gyökszó a vízfelszín felületi fényének, csillogásának hasonlatából induló (nedv, d > t). A jókedvre hangolódást jelenti a NÓTa szóban. A szónak az ősmag(yar)-nyelven kellett kialakulnia több lépésben, és valahogy így, e fenti formában.