GYANÚ – Árulkodó mozzanatokra alapozott föltevés, sejtés. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Fölmerült a GYANÚ: uGYAN, hoGYAN? A GYANÚ hangulatbefolyásoló, gondolati mérlegelő állapot. Feltevés, képzelődés kétes helyzetben, valaminek valamivel összevetése, hasonlítása, azonosítása kapcsán. HoGYAN? – Ez a NAGY (nagy – gyan) kérdés, mely bizonyításra vár. Rá kell mutatni, hoGYAN igen, vagy hoGYAN nem. A bizonyítással a GYANÚ vagy igazolódik, vagy megszűnik. A GYANÚ szóban az AN (van) létezés, állapot. Esetleg tANÚ is kell a GYANÚs állapot (van) beigazolására, a bizonyításra. A GY a helyzet képlékenységére utal (agyag, gyúr), a GYA az, melyeN (helyrag: -n) az Ú mély nyomasztó hatása van. A GYAN elterülő háttéri állapot (van) hANgulata, a szóvégi Ú elméleti, gondolati mélység a bizonyítékok keresésére (kút, búvár). Ha a GYANÚ a kUtatás nyomán nem igazolódik be, úgy a kUtakodásnak vége. Akkor a mély Ú eltűnik a szó végéről, és rá lehet kérdezni a vádra. GYANÚ? UGYAN (gyan-ú – u-gyan) már! Ezt hoGYAN gondolták, ez egy NAGY rágalom!
GYARMAT* – Valamely tőkés (egy erősebb) állam által meghódított, igazgatott, kizsákmányolt terület. Ausztria gyarmata voltunk. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?]A CzF Szótár szerint: „[…] gyar, mennyiben zarándokolást és szaporodást, vagy gyarapodást is jelent… az elavult gyar-am-ik, s ebből gyar-am-ás, gyar-am-at, s összevonva gyarmat […] családokból álló szállítmány, mely más vidékről, országból, világrészből elköltözve, valahol megtelepedik […] Vidék, térség, határ, melyet idegen földről jött emberek, családok megszállnak, és mívelnek.” A GYARMAT saját birtokba vett terület, melyen teRMel, teRMeszt, GYARapít, és közben GYARapodik.
De lehet JAvaitól (gyavaitól) kifosztott, leGYARolt kimARt terület. A leigázó hatalom GYERMekként kezeli a GYARMATot, népét, mialatt jóindulatú GYÁMjaként mutatja be magát. Kell ehhez a leigázó áRMánykodása, a GYARMAT javainak összekaRMolása, köRMölése, GYARMolása (adjarmat). Onnan GYARapodik, javai onnan száRMaznak. Lásd még a farm címszónál.
GYAPJÚ – Juh göndör, fürtös szőrzete. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A GYAPJÚ láGY, Puha tAPintású – GYAP – és talán, hogy JUhtól származó. A GYAP gyök GYÚlékonyság is (gyapont). Mindenképp érződik a J hatás is, a GYAPJÚ a JUh GYAPJA, amely JAvadalmazási alAP is, ezzel „fizet” a JUh a gondozásért. Az AP (pü) a jó vízlevezető tulajdonsága. A P hang végletek kifejezője: víz- és tűzvonatkozású: PüPü – Perzsel, Parázs stb. A P a téPhetőség is – téPett gyaPjú.
A PJ páros inkább tulajdonra utaló: gyapja, apja, lapja, zápja stb. A GYAP gyök a régies GYAPorít azaz SZAPorít értelmet is tartalmazza. Nem török eredetű.
GYAPOT – A gyapot magvának finom szőre, mint textilipari nyersanyag. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A GY.P gyök láGY taPintás, engedékenység kifejezője: GYAPot, GYAPjú, GYOPár, piPOGYa, (p > b) BOGYó. A GYAPOT is láGY (jó), kellemes tAPintású: gyepes, gyapos. A GYAPjúhoz hasonlítható, begyűjtése TÉPés útján – gyaPOT TOP – TÉP. A GYAPOT is GYÚlékony (gyapont). A GYAPot GYAP gyökszava szintén sugallja a SZAPoraság értelmét.
*MaGYAR/MAT/ország