A nyelvi kutatások megerősítik, hogy a Kárpát-medencei, sőt azon kívül eső földrajzi nevek mind magyar nyelv eredetűek, mivel az első telepesek az ómagyar ősnyelvet beszélő, letelepedni kívánó székes, székita, szkíta nép voltak.
Azt is tudjuk, hogy a szűzfoglalóként ideérkezők minden szükségletüket képesek voltak fedezni, lévén közöttük mindenféle kézműves ezermester. Így voltak vas, réz és más fémműveseik is. Fellelték az összes fémet tartalmazó helyeket is már a korai időkben.
Az ősnyelvi, s így a magyar kifejezések tömörítve tartalmazzák a megjelenített lény, tárgy, jelenség, cselekmény fő jellemzőit sűrítve a megnevezésben.
GOVASDIA (ez a valós eredeti neve) nevében ott a VAS, és ott a székely nyelvben ma is élő GUVASD, GUVASZD ki, azaz bontsd ki, takard ki, bányászd ki.
A DIA munkát jelentő hangcsoport, amely a DI azaz GYÍ ősgyökkel kezdődik. Jelen van a csizmaDIA szóban.
A fő jellemző tehát a kiGUVASZTandó, kiGOVASZTandó kibányászandó VAS. Így lett GOVASDIA a hely, majd a helység neve.
Ezen az ősi VASlelőhelyen bányásztak VASat, és építettek hámort, kohót az 1800-as évek elején a történelmi Magyar Királyság területén.
Érdekes elemzési eredménye van a RESICZA, RESICA névnek.
RESICA – ACISER átfordítás a CSISZÉR szót tolja szemünk elé. A CSISZÉRek, CSISZÁRok, CSITÁRok, kovácsok, fegyverkovácsok voltak.
Tehát RESICA a CSISZÉRek, vasöntők, vasművesek, kovácsok telephelye volt már a korai időkben, a névadások kezdetén.