GOROMBA – Másokkal való érintkezésben durva, kíméletlen, modortalan.[A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A GOROMBA a G.R – R.G gyökből indul: GoR – RoG (rúg). A GO (gondolat, koponya) itt is elmevonatkozású, azaz minden a fejből indul ki.
A viselkedés – az örökletes tulajdonságok mellett – a kapott nevelés, a családi életképek nyomán az első életévekben az elmében tárolódó, követendőnek minősített minták függvénye. A viselkedésre vonatkozóan az OR gyök a meghatározó: morcos, korhely, borús, forrongó stb. A GOROM fordításából kitetszik az ilyen ember egyik jellemzője: MOROG. A szó tengelyében levő MB kötött mássalhangzó-párossal alkotott szavak: bamba, bomba, bömböl, dörömböl, otromba, rombol, tombol és mások Az MB az érzelmi töltetű M és a végletek bolondos B hangjának párosa. Ezért rendkívül ellentmondóak a vele alkotott szavak. Lehetne finom viselkedésű, mint a nyíló bimbó, szelíd, mint a galamb, de e helyett bambán bömböl. Lehetne doromboló, mint a kiscica, de inkább dörömböl. Vagy lehetne jámbor, ám inkább durván tombol. A goROMBA viselkedés lelki-érzelmi vagy testi-fizikai értelemben is ROMBA döntő hatású. A BA jelentése nagy. A go-ROM-BA fordítva: BA-ROM, amely jelző találó a GOROMBA emberre. Ha valamely szláv nyelven ugyanilyen beszédes ez a kifejezés, akkor elhihető a szláv eredet. De kétségeim vannak!
Az eredeti ősnyelv szavai magukban rejtik magyarázatukat. Alkotó hangjaik átforgatásával kibontható rejtett mondanivalójuk, értelmük. E szavak megmagyarázzák önmagukat. A szó akár egészében, de ezen belül annak alkotó gyökei is forgathatóak, átrendezhetőek, és ennek folytán kinyílik, mint a virág, s megmutatja igazi önmagát, értelmét, mondanivalóját.
Ez érvényes a világ bármely nyelvében levő szavakra is, amelyek csak a mai magyar nyelvbe visszahozva bonthatóak, rázhatóak szét elemeikre, és csak magyar nyelven magyarázhatóak meg.
Nagy igazság ez, amit a világ hangadó nyelvészei nem tudnak. Akik viszont tudják, azok nem hangadók!
Ma még a hazugság az úr a Földön.