GONOSZ – Aki, ami hajlamánál fogva szokott másoknak ártani, kárt okozni. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A GONOSZ szó is a G.N – N.G gyökből indul: GoN – NoG. E szó alapja is a GON gyök, az elhajlás értelmével. A GONOSZ elKONdorodik, KUNkorodik a jó irányból.
A GO jelenséggel is találkozunk: GO-N OSZ, vagyis az elme jó irányú GOndolatmenetére Nehezedő, azt megOSZtó, felkavaró, rOSSZ irányba terelő NÓGató tényező (gon/r/osz). Az N hangcsoport – ONO – értelemadóként épül a szavakba. A gONOsz kívÁNAtossá teszi a bŰNÖs dolgokat, a végkifejlet viszont bÁNAtot, pANAszt hoz. A CzF Szótár így ír: „Értelme am. szándékosan vagy belső ingernél, ösztönnél fogva ártani, sérteni kivánó vagy valósággal ártó, sértő. […] Az erkölcsi ért. vett rosz szónak nagyobb fokozatát jelenti.” kiem. K.S. A szóvégi N-SZ – SZ.N gyök: NoSZ – SZoN, a NOSZa, haSZON, SZONg (sz > z) ZENg szavakban. Mintha egy szépen SZONGó (aszongya), ZENGő NEGédes hang a háttérből, ösztönökre hatva, GONOSZságra NOSZOGatna: Tedd meg, haSZON is jöhet belőle. A GoNoSZ – NoSZoGat hangváz: G-N-SZ – N-SZ-G-at. A szó minden eleme érthető és magyarázható magyarul.