Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
GOND – Nyugtalanító, nehezen megoldható kérdéssel való foglalkozás, az ezzel járó lelkiállapot. [A MÉKSz szerint ismeretlen eredetű] A GOND szó felbontása nyomán megtudható, hogy a g, a GO egy pont (lásd góc), egy alap, melyen rajta van a D – GON D.
A d ellentmondásos hang, és ez esetben az élet ellentmondásainak jó és rossz összességét jelenti, melyek ott kavarogva, teljes súllyal nehezednek a go-ra. Mi a GO? A GO g > k váltással KO, mely az OK, ész, elme helye. A GON (ránehezedve) van a D egész (egyik véglettől a másikig) kifejezési terjedelmével. Mondhatnánk: a gon dongnak a gondok. A Jeruzsálem melletti KOponya hegyének régies neve GOlGOta, mely magyar eredetű szó. Valószínű olyan hely volt, ahová GONDolkodni, elmélyedni mentek föl valaha az ősmag(yar)nyelvűek, mielőtt a zsidók elfoglalták tőlük a területet. Ezt az lg páros jelenléte igazolja. Jelentése: gondolkozó (gondolgozó), azaz g/ond/olgota, összevonva: GOlGOta, melyben kétszer van jelen a GO tőszó. Tehát a D hang által képviselt végletek ellentmondásainak összessége terheli a GO-t, az elmét. A benti tartalomra a GOND szónak az nd kötött mássalhangzó párosa utal. Lásd még a fontos címszót az on gyökről.