GOND, GONDOL – Nyugtalanító, nehezen megoldható kérdéssel való foglalkozás, az ezzel járó lelkiállapot.[ A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? (ismeretlen eredet)] A GOND szó a G.N – N.G gyökből indul: GoN – NoG. A szó alapja a GON gyök, amelyről a CzF Szótár így ír: „Elvont gyök, mely fen van a gond és gonosz szókban és ezek származékaiban.
A go gyökelemből eredt többi szókkal, némi átvitt ért. van rokonságban, mennyiben a gond mintegy öszveszorítja, gyötri az elmét és meggörnyeszti az embert […] a gonosz elcsavarodik, elhajlik, elfordúl az erkölcsiség, törvények és becsülettől.” A GON gyök mélyebb vizsgálódást érdemel.
A GOND szó felbontása nyomán megtudható, hogy a G, a GO egy pont, GÓc, egy alap, amelyen rajta vaN a D – GOn D. A D végleteket és megosztó középállapotot kifejező hang: váD, véD, De. Ugyanakkor folyamatot, folytonosságot is jelentő: iDő, iD (folyóvíz). Ez esetben az élet ellentmondásainak jó és rossz folyamatai összességének folytonosságát jelenti, amelyek ott kavarognak, és teljes súllyal nehezednek a GO-ra. Még mi lehet a GO? A GO g > k váltással KO (koponya), amely az OK, ész, elme helye. A GOn (ránehezedve) van a D egész (egyik véglettől a másikig) kifejezési terjedelmével. Mondhatnánk: a GON (ko-n) DONGnak a GONDok. A sok GONdtól megiNOGhat az ember. A benti elmei tartalomra, annak bonyolultságára a GOND szónak az ND kötött mássalhangzó-párosa is utal. Mivel a kötött mássalhangzó-párosok hangzókiesés nyomán alakultak ki, így a GOND előbbi szóalakja lehetett GONoD. Az ND páros hasonlítható egy nehezen kiismerhető csomóhoz. A csomónak (bog) volt ilyen – N.D gyökkel alkotott – megnevezése – NOD –, mert az utódnyelvekben jelen van ilyen értelmű szó. Például: a francia noeud, angol, norvég, afrikaans, dán node, német Knoten, román, svéd nod és mások. Tehát a GO-t az ND, NOD bonyolult csomó tömkelege nyomja. A Jeruzsálem* melletti KOponya hegyének régies neve GOlGOta, amely magyar eredetű szó. Olyan hely volt, ahová GONDolkodni, elmélyedni mentek föl valaha az ősmag(yar)nyelvűek, mielőtt a zsidók elfoglalták tőlük a területet. Ezt az LG páros jelenléte igazolja. Jelentése: GONDolkozó (gondoLGozó), azaz G/ond/OLGOta, összevonva: GOLGOTA, amelyben kétszer van jelen a GO tőszó. Tehát a D hang által képviselt GONDok folyamatossága, súlya, azok (tartalma, végletei) ellentmondásainak összessége terheli a GO-t, az elmét. A gONDOl szóban az ONDO értelemadó hangnyaláb – termékeny folyamatot, szövődményt kifejező. Ilyen még: fONDOrlat, mONDOgat, bolONDOs, mONDÓka (szövevényes folyamatok) és még mások, amelyek mind kötődnek a gONDOlkodáshoz, mivel annak termékei. A fizikai termékenység csíráját az ONDÓ tartalmazza. Az ON gyökről még a fontos címszónál.
* Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék című művében: Gyerőszállás. A helység Ábrahám, Melkisédek korában még csak Szálem (szállás: megnyugvás helye) a neve, majd miután bekerített hellyé lett, nyerte a Győr, Gyerő (gyűrű) nevet a GY >J váltás nyomán Gyerű > Jerű, azaz Jerűszálem. Abban a térségben akkor még az ősmag(yar)-nyelvet beszélték. Minden helységnév megfejthető mai magyar nyelven.
Kolumbán Sándor Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótára Magyarországon csak itt kapható: MAGHUN Magyar Világörökség és Hagyomány 1066. Budapest, Teréz krt 8. www.maghun.com