GEO-, BUJA
GEO- – Idegen szavak előtagja. A földtalajjal kapcsolatos. A Földdel kapcsolatos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög szóból] A GEO- szóelőtag eredete az ősmag(yar)-nyelvben keresendő. A G hang tenGely szó középhangja, tenGelyhangja, olyan tenGELY jelölője, amely emberi szempontból megingathatatlan. A TEN-GER, nagy körben (ger) mindent uraló. A világeGYEtem valahol levő középpontja egy G-vel jelölhető röGzített pont. A GE ősgyök a GErinc, tenGEly a szilárdságot, szilárd talajt is jelölő.
A G hang az ógörögben is a szilárd kötés állapotának jelölőhangja. A Földről, annak anyagáról, a földről van szó. Ezt egy székely szó ma is őrzi: GAJ, (galy) így nevezik székelyül az egy tömbben levő nagy RÖGöt. A Föld is egy nagy RÖG, GAJ. A GAJ szót megörökölte az ógörög nyelv, onnan módosulva, GEO alakban visszajött. A GAJ – GEO átalakulás hasonló a BUJA – BIO módosuláshoz. Mindkét szó ősmagyar fogalom megnevezése, NEM görög!
Az ógörög istentenyészet GAIA istennőjének neve az ősmagyar GAJ szóból, még az egynyelvűség idején kialakult. Minden ógörög istenség neve magyarul fejthető meg.
BUJA – Túlfűtötten érzékies. Dús növésű, sűrűn benőtt. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A BUJA szó a BU – UB ősgyökből induló B.J – J.B gyökre épül: BuJ – JuB. Van olyan nyelvész, aki ógörögnek mondja, és ez közelebb áll a valósághoz, mert a BUJA szó előbb jutott az ősmag(yar)-nyelvből ógörögbe, mint a szlávba, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szlávok akkor még sehol sem voltak. Az ógörög nyelvben módosult BIO alakra. A B hang itt a Boldog Bőség hangja. Jelen van az UJjongás UJ ösztöni ősgyöke, és a JÓnak is a JAva. A BUJ gyök egyetlen nyelvben sincsen jelen teljes értelmi szóbokrával, csak a mai magyar nyelvben. A magyar BÚJik, ha BÚsul.
BÚcsúzik, ha BÚJdosásra adja fejét. De akkor is elBÚJik, ha BUdira megy BAJát végezni. A szerelmesek elBÚJnak fészkükbe, azaz BUJkájukba a világ szeme elől egymást elBÁJolva összeBÚJni, BUJálkodni, és titokban BUJtatni. E BUJtatásból lehet BAJ is, mivel később e BUJtatás nyomán megszületik a PAJkos kis PUJa (pulya), akivel sok BAJ van, ameddig felnő és BOJtár, ifJÚ BAJnok vagy BÁJos kislány lesz belőle, s akik majd szintén elBÚJnak párjaikkal… A CzF Szótár így ír: „A nemi ösztön kielégitésére mértéktelen módon törekvő, más nemüvel, illetőleg közösülés végett mintegy öszvebújni vágyó, parázna. Buja ifju. Buja nő. Buja kivánságok. Buja cselekedetek. […]Buja nyavalya, buja kór, buja mirígy, buja dög, buja senyv, buja szerelem, buja tűz, buja gerjedelem. […] bőségben terjedő. Buja növésü erdő. Buja növényzet. Buja sarjadzás. Buja testalkat. Gyöke valószinüleg a búj vagy bújik ige, mennyiben a buja személyek mintegy bújni öszvebújni szeretnek, s a buja növények sarjai sűrüen kibujnak. Mind a két érteményben egyezik vele a tót bujni, honnan bujniti am. bujálkodni, és buján tenyészni.” Kiem. K.S. A szlávok nyelveik kialakulása idején megörökölték az ősmag(yar)-nyelvűektől. E gyökből a szerb-horvát ljubav, bolgár, orosz ljubov, a román iubi. Ám próbálja valaki a szláv nyelvek valamelyikén, vagy akár görögül levezetni a fenti gondolatsort, vagy a CzF Szótár által tálalt kapcsolati bőséget megismételni. Tehát a gyök ősmag(yar)-nyelven született meg, és minden ízében magyar.
Az Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótár című könyv a MAGHUN.com – Magyar Világörökség és hagyomány boltban kapható. Budapest,Teréz körút 8. Budapest, 1066 Hungary