GÉN – Az öröklődő tulajdonságok anyagi hordozója. [bérnyelvészet szerint: nk: görög szóból]
A GÉN G.N – N.G gyök: GéN, GoN – NeG, NoG, és más hangzókkal. A vázhangok lágyított változataival alkotott gyökök is a szóbokor, szócsalád részei. Az n > m hangváltással létrejön az M.G – G.M gyök: MaG, MeG – GaM, GeM, és más hangzókkal is. A GÉN szó az ógörög nyelvben is megjelenik, de nem sajátja.
Az iGENlés és a NEGálás, azaz NEmleGesség, a MEGtartás és elvetés értelmének sűrítménye.
A GÉN az örökítő sejt, röviden: örsejt. A GÉN maga a törzs, a GEriNc. A gyök hangjai kifordíthatók, összeforgathatók az ellentétes értelem érzékeltetésére: a GÉN nem ENGed a sértő behatásoknak, NEGál, azaz ellenáll (n > m), MEGáll eredeti állapotában, nem lENG, szilárdan áll. Ha mégis sérül, a GÉN egy idő után kijavítja sérüléseit, helyreállítja a belső rendet. A GÉN alapvetően nem változik, nem átalakuló (nem mutál), csak a belső tervrajzában megjelölt apró változtatásokat engedi meg a szélsőségek okozta visszásságokhoz alkalmazkodás végett, a meder határain belül.
Szerencsétlen Darwin a pintyeknél ezeket az alkalmazkodási tüneteket vélte a kifejlődést igazoló átváltozás jegyeiként.
A GÉN változtathatatlansága bizonyítja a kifejlődéstan semmisségét.
A MEG, MÉG – összeadás, hozzáadás. A GAM csomópont, a GÉM kapcsolódás, ezek a szaporodásról, átörökítésről adnak képet.
A G hang a tenGely és tenGer szavakban az erős röGzítés és a behatárolt partokig szétterülés megjelenítője. A GE ősgyök a GErjed szó alapja, a GER mindennek a kiindulópontja, a törzs.
A GÖN gyök a benne rejlő kiismerhetetlen kuszaság megjelenítője a GÖNdör szóban. A G hang Gördülés is, egy erős tenGely körüli behatárolt távolságú forGás.
A máGNesség központja, vonzó-toló erőivel az, amely összetartja, eGYENsúlyban tartja a világegyetemet, hogy minden rendben működjön.
Az ősi alapnyelvben, a nyelvek maGvában, az ősnyelvben, az ómagyar nyelvben ez az értelemösszesség jelen volt. A világegyetem központi maGva, máGnesség, a vonzó-felhajtó, oda-vissza hatást egyensúlyban tartó, szabályozó Erő a G. Ezen a G–N, Gé-n áll, nyugszik a titkok súlya: EG, lágyítva EGY. Én EGY ÉN, EGYÉN vagyok. E GÉN én vagyok, megismételhetetlenül, sarkaimból kiforgathatatlanul, kizökkenhetetlenül.
Az általunk ismert, írott történelem alatt kb. 25 milliárd ember élhetett a Földön, de abból kettő sem volt teljesen azonos, mindenben hasonló.
A kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel képződtek: máGéNes > máGNes. Az egyetlen álló, röGzített pont az anyagi világegyetemben, annak középpontjában, amely körül a mindenség forog: G, a MAG. E MAGon, maGoN, e Gé-N pörög minden rög, gaj.
Ma már ismert, hogy miközben az égitestek az EGY vonzáspontja körül kerinGENek, csigavonalszerű pályát futnak be az űrben, amely hasonlít az örökítő DNS rajzolatához. A bennünk levő Gé-N alapjaira épülünk, mint eGYÉN.
Az É a magas ÉrtÉk, amit képvisel. A GÉN titka, a hatalmas végtelen a parányban sűrítve, amely a teljes felépítés tervrajza, az összesség sűrítménye, az eredet maGva. A G hang a maG, boG, Góc, röG, Gubanc, Gömb szavakban a belső GomolyGó életerőt, kötöttséGet, röGzítettséGet, a tartalom kiismerhetőséGének titkait képviseli. Oly titkos SEJT-elem létét, amelyekről az átlagembernek csak ködös képe, mondjuk: sejt-elme van. E szó sem véletlenül alakult ki a nyelvben.
A parány maG és a határtalan véGtelen fogalmának érzete, ösztöni szinten minden emberben él, főként a párkapcsolatban teljesedik ki. Csak azok élik meg teljességében, akik megmaradnak hűségben egy életen át.
A teremtés tényét elvető, az élő sejtet minden külső értelem nélkül létrejönni vélő – őslevesben kavargató – tudákosok társasága, a GÉN kialakulására nem tud érdemleges választ adni.
A komoly kutatók, az igazi tudósok viszont – az azonosságot biztos mederben tartó, vezető, örökítő erő – rengeteg vonatkozását ismerik már, azonban még sok rejtett elemet homály takar.
A GÉNre történik utalás a leGÉNY szóban is. A leGÉNY adja át eNYEGes GENYóban a NEGédes lánynak leírhatatlan GYÖNYör közepette asszonnyá avatásakor a nászáGYON. Ez a GYÖNYör maga a GENézis, azaz teremtés folytatása, amelyet az első emberpárra bízott az őket megteremtő Isten, s amelyet megörökölt minden utód.
GeNeRe – GYöNYöRű hangváz: G-N-R – GY-NY-R.
Valamit GENERÁLni, alapfokon azt jelenti: GYÖNYÖRREL teremteni.
A GÉN szó eredete ősnyelvi, a nyelvi összességben jelen van a léNYEGe értelme, kapcsolatainak szétágazó rendszere.
Az ösztönvezérelt, ám nevelt, művelt örökített, örökíthető GÉN serkenti az eGYÉNt szaporítás által GÉNjei örökítésére, az inGYENélés elvetésére, GONdolkodásra, tettre, övéiért NÉGYelésre, munkára, róluk GONdoskodásra, GYÖNgédségre, szeretetre.
Minden G.N – N.G gyök: GeN – NeG, lágyítva: G.NY – NY.G gyök: GéNY – NYeG épülő szó: GENealógia, GENerál, GENeráció, GENetika, GENézis, GÉNiusz, intelliGENcia stb. magában hordozza a fenti értelmet, és eredete az ősnyelvben keresendő.
A GÉN, GÉNY, GYÉN, mint minősítő értelemhordozó gyök teljes értelmével jelen van a mai magyar nyelvben.
Minden, ami teremtetett, az élő GÉN, a csíra, a MAG, az eGYÉN, az ember alapvető iGÉNYeit betölteni hivatott. Erre elég példának a földi élet kölcsönhatásainak füzérszerű láncolata.