GÉN – Az öröklődő tulajdonságok anyagi hordozója. [A hivatásos nyelvészet szerint: nk: görög szóból] A GÉN G.N – N.G gyök: GéN – NeG. Az iGENlés és a NEGálás, azaz NEmleGesség, a megtartás és elvetés értelmének sűrítménye. A GÉN az örökítő sejt, röviden: örsejt.
A gyök kifordul az ellentétes értelem érzékeltetésére: a GÉN nem ENGed a sértő behatásoknak, NEGál, azaz ellenáll (n > m), MEGáll eredeti állapotában, nem lENG, szilárdan áll. A GÉN egy idő után kijavítja sérüléseit, helyreállítja a belső rendet. A GÉN alapvetően nem változik, nem átalakuló (nem mutál), csak a belső tervrajzában megjelölt apró változtatásokat engedi meg a meder határain belül. Ez bizonyítja a kifejlődéstan semmisségét. A G hang a tenGely és tenGer szavakban az erős röGzítés és a behatárolt partokig szétterülés megjelenítője. A GE ősgyök a GErjed szó alapja, a GER mindennek a kiindulópontja. A GÖN gyök a benne rejlő kiismerhetetlen kuszaság megjelenítője a GÖNdör szóban. A G hang Gördülés is, egy erős tenGely körüli forGás. Az ősi alapnyelvben, a nyelvek maGvában, az ősnyelvben, az ómagyar nyelvben ez az értelemösszesség jelen volt. A világegyetem központi maGva, máGnesség, a vonzó-felhajtó, oda-vissza hatást egyensúlyban tartó, szabályozó Erő a G. E G-N, Gé-n áll a titkok súlya: EG, lágyítva EGY. Én EGY ÉN, EGYÉN vagyok. E GÉN én vagyok, megismételhetetlenül*, sarkaimból kizökkenhetetlenül. A máGNesség központja ez, vonzó-toló erőivel, amely összetartja a világegyetemet, hogy minden rendben működjön. A kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel képződtek: máGéNes > máGNes. Az egyetlen álló, röGzített pont az anyagi világegyetemben, amely körül a mindenség forog: G, a maG. E maGoN, e Gé-N pörög minden rög, gaj. Ma már ismert, hogy miközben az égitestek az EGY vonzáspontja körül kerinGENek, csigavonalszerű pályát futnak be az űrben, amely hasonlít az örökítő DNS rajzolatához. A bennünk levő Gé-N alapjaira épülünk, mint eGYÉN. Az É a magas ÉrtÉk, amit képvisel. A GÉN** titka, a hatalmas végtelen a parányban sűrítve, amely a teljes felépítés tervrajza, az összesség sűrítménye, az eredet maGva. A G hang a maG, boG, Góc, röG, Gubanc, Gömb szavakban a belső GomolyGó életerőt, kötöttséGet, röGzítettséGet, a tartalom kiismerhetőséGének titkait képviseli. Oly titkos SEJT-elem létét, amelyekről az átlagembernek csak ködös képe, mondjuk: sejt-elme van. E szó sem véletlenül alakult ki a nyelvben. A parány és a határtalan végtelen fogalmának érzete, ösztöni szinten minden emberben él, főként a párkapcsolatban teljesedik ki. Csak azok élik meg teljességében, akik megmaradnak hűségben egy életen át. A GÉNre történik utalás a leGÉNy szóban is. A leGÉNy adja át a NEGédes lánynak asszonnyá válásakor. A GÉN szó megfogalmazása ősnyelvi, amely az ógörögben is megjelenik. Így minden GEN gyökre épülő szó: GENealógia, GENerál, GENeráció, GENetika, GENézis, GÉNiusz, intelliGENcia stb. magában hordozza a fenti értelmet, és eredete az ősnyelvben keresendő. A GÉN, GÉNY, GYÉN, mint minősítő értelemadó gyök teljes értelmével jelen van a mai magyar nyelvben. Minden, ami teremtetett, az élő GÉN, a csíra, a maG alapvető iGÉNYeit betölteni hivatott. Erre elég példának a földi élet kölcsönhatásainak füzérszerű láncolata.
/*/ Az általunk ismert történelem alatt kb. 25 milliárd ember élhetett a Földön, de abból kettő sem volt teljesen azonos, mindenben hasonló. /**/ A teremtés tényét elvető, az élő sejtet minden külső értelem nélkül létrejönni vélő – őslevesben kavargató – tudákosok társasága, a GÉN kialakulására nem tud érdemleges választ adni. A komoly kutatók, az igazi tudósok viszont – az azonosságot biztos mederben tartó, vezető, örökítő erő – rengeteg vonatkozását ismerik már, azonban még sok rejtett elemet homály takar.