GAZDA – Valaminek a tulajdonosa. Gazdálkodó földműves. [A hivatásos nyelvészet szerint: ? szláv] A GAZDA szó G.Z – Z.G gyökből indul: GaZ – ZáG (z > sz: szág). A GAZDA tavasszal maGOZ, vagyis vet, ültet, GOnDoZZa, GAZtól óvja, ősszel a MAGot begyűjti. Ez a szó névadó alapja. A GAZda megharcol a GAZzal is munkája során, de sok valós és képletes ZEG-ZUGban érdekelten is folytat kiszélesedő tevékenységet. Figyelembe kell venni a rokonhang váltásokat is: g > h > k vagy z > sz. A GAZda fő eszKÖZe a KÉZ, amellyel HASZnos munkát véGEZ, munkája gyümölcse a KÉSZ HASZon, amely GAZdaggá teszi. A MAG népe újra és újra bemaGOZTA, bevetette a földet. Ez is névadója a GAZDA szónak. A MAGvak embere iGAZ érzelmű, békés ember. Ápolja, szereti – a D jelentése: keDveli – a növényt, körüle irtja a GAZt. A jó GAZda a jóSZÁGait (szág – gász > gaz) GOnDoZZA, ápolja. A jóSZÁG gyűjtőnév, a tulajdonlottak teljességét jelenti. A CzF Szótár szerint: „[…] a gazda, gazdag, s ezekből származott szóknak, s ezekből is elvont értelme annyi, mint mezei tárgy v. tárgyak. Kézai Simon írja: „in montibus, qui Gozd dicitur, occurrens, est devictus in montibus memoratis et occisus. Unde iidem montes usque hodie Patur Gozdia nominantur.” Gozd v. Gazd törzsök tehát önállólag használatban vala egykor, s valamely helyiséget (erdőséget) jelentett. Ezen öszvetételekben pedig: gazdasszony, gazduram, a gazda szóból húzatott öszve, vagyis a végső a kimaradott.” A ZD hangcsoport – AZDA – jelen van a hozzá kötődő szavakban is: a gAZDA barÁZDÁt húz, amelybe magot szór. Ez a kEZDEt, következik a termésért folyó kÜZDElem. A csíra mOZDUl, a jó gAZDA ezen felbUZDUl. Munkája során kÜZDEnie kell garÁZDÁkkal, de az eredmény lehet mÉZéDEs gerEZDEk sokasága. MegrEZDÜl a gyümölcs a fán, éretten ölébe hull. A betakarítás után marad pOZDOrja. A GAZDA, GAZDAg szavak ZD párosa alvógyökként is igazolja magyar nyelvi eredetét: Z.D – D.Z gyök: ZuD – DuZ. A GAZDA küZDelmi tere a ZölD mező. Érdemes megfigyelni e gyökkel képzett szavakat, amelyek birtokos raggal a GAZDAság szűk értelmi köréhez tartozók: háZAD, viZED, tüZED. Példamondatként: A ZŐD meZŐDön, keZED munkája nyomán DUZzad, duzZAD a termény, ZÚDul a termés bőségesen, és ha nem ZÚDul rá valamilyen kártevő, az eredmény SZÉDületes is lehet. Vegyük a MEZŐ* szót, amely a GAZDA tágabb élettere. A MEző mintegy kínálat a GAZDÁlkodónak: ME (tessék) ZŐD (népies zöld), e tér a tied, MEZŐD, aMEly eMEt (etet) téged, ha te is felkínálod munkádat: ME, NEked ADom erőmet, MEgművellek, eMEss. Ez az értelem hangzik ki a MEZŐ –, mint fő élelMEZŐ – szóból. Továbbá: DAGAZd (gaz-da – da-gaz) munkáddal termését, hadd DUZzadjon javadra! A felsoroltak bizonyítják, hogy a magyar nyelv tartalmazza a GAZDA szó minden alkotó elemének magyarázatát, felölelve a GAZDÁhoz, GAZDAsághoz kapcsolódó tér, eszközök, munkálatok megnevezéseit is. A szláv gospodar szó is a GAZDAság jelentésű régies magyar GOZPODÁLY** szóból módosult, hiszen az összes mezőGAZDAsági szerszámok megnevezéseit is a magyar nyelvből örökölték. A magyar nyelvűektől tanultak meg GAZDÁlkodni, ebédet, vacsorát megnevezni. Innen erednek: gereblye, borona, barázda, kapa, kasza, villa, asztag, asztal stb. szavaik, mivel csak magyar nyelven adható ezekre hang- és gyökértelmi magyarázat. Minden GAZDAságra, gozpodályra vonatkozó kifejezésük az ősnyelvből, a magyar nyelvből ered. Ebben semmi szégyellnivaló nincs, azaz nem volna. A hazugság, a simlis elkendőzés szégyellni való. ZD – DZ: a gaZDa biztonsági fogóDZója a jószága: földjei, állatai, azaz: baráZDái, kérőDZői. Várja, mikor peDZi a rügyet a tavasz, s a magvakat a nyár.
/*/ Hogy érthetőbb legyen: a ME ősgyök a MEgmutatás, felkínálás szava volt (székely nyelvjárásban ma is) a kezdetek idején: ME = NEsze, tessék. A női MEll, mint „előretolt állás” kínálja magát a férfi-nő „hadviselésben”: ME, azaz tessék, NEsze, NEked való. Az anyai MEll, a kis eMŐnek felkínált tej forrása: ME (tessék), NEsze, NEked kedvedre való táplálék: eME, baba. MEZŐ = ME, ZŐd, ZŐld, legyen eledeled!
/**/ Hasonló képzésű az ispotály, akadály, meredély és mások. Az -ÉLY ősgyököt, amelynek képző szerepe van, nem Kazinczy találta fel. Csak alkalmazta, mint bármely névtelen szóalkotó egyszerű ember a múltban, a nyelvépítő láncolatban.