GATYA – Vászonból készült, térden alul érő, bő, közvetlenül a testen nadrágként viselt férfiruhadarab. 2. Alsónadrág. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb–horvát] A GATYA G.T – T.G gyök: GaTY – TYöG. Nem elhihető, hogy a szerkesztő nyelvészek nem ismerik a hangok szerepét a magyar nyelvben. A G hang a röGzítést jelzi, tehát meg van Kötve (g > k), röGzítve derékban. Rá van aGGatva. De mivel lazán áll, így a derékszintű röGzítéssel ellentétben a többi része löTYÖG. Ez fordítva GÖTYöl. Tehát a láGYított hang a GATYA esetében értelemadó. Minden, ami laza, vagy a kemény állapotot megtörő – lágy hanggal van szemléltetve a magyar nyelvben. Az alábbi néhány – TY hangot tartalmazó – szóból kiérződik, hogy mi nyelvünkben játszott szerepe. Ami nem kötött vagy lazán kötött, kotyog, lötyög. De a TY még a: batyu, battyog, fityeg, fütyög, gatya, hártya, hortyog, kártya, ketyeg, lottyan, motyog, motyó, szottyan, totya, totyog, vartyog, zötyög, és hasonló szavakban is értelemadó. A GATYA is ilyen. Vagyis alapjelentése: agGATott, ráagGATott, lazán álló, löTYÖGő (lötyög – götyöl) ruhaféle – GATYA. E szóban még van egy értelem elrejtve: véd. A lágy TY hang körül létrejön egy értelemadó hangnyaláb: ATYA, ÁTYA, UTYA stb. Ezek beépülnek ez értelemmel az ATYA, bÁTYA, bÁsTYA, kUTYA és más szavakba. Az alföldön viselt GATYA védi a nadrágot. Az alsóGATYA véd a hidegtől. LöTYÖGhet a szerben, horváton, magyaron stb., de a szó eredete magyar!
GAVALLÉR – Divatosan öltözködő, jó fellépésű férfi. Udvarló. Bőkezű, különösen sok borravalót adó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó… olasz] A GAVALLÉR a G.V – V.G gyökből indul: GaV – VaG. Valaha a LÓ kívánnivaló vagyontárgy volt. KIVÁLÓ húzóerő, KIVÁLÓ szállítási eszköz, döbbenetes hatásfokú, KIVÁLÓ harci tényező. E tulajdonsága révén ezt a nevet is használták az ősmag(yar)-nyelven a LÓra. Ezért van az, hogy az első védett helyet beállót, IStálLÓt a LÓnak építették. Az IS ősgyök egyik jelentése: véd. Az IS ősgyök jelen van az ISten, ISpotály, IStálló, ISkola és más szavakban. Néhány nyelvben ezzel a megnevezéssel rögzült a KIVÁLÓ állat és az istálLÓ (itt áll ló) megnevezése is, majd módosult azok hangzástörvényei szerint. Erről bővebben az istálló címszónál. LÓ jelentésűek: olasz cavallo, spanyol caballo, portugál cavalo, francia cheval és mások. Ebből alakult ki a: portugál cavaleiro, spanyol caballero, francia chevalier. Ezek magyarra visszamódosult alakja a GAVALLÉR. A CzF Szótár szerint: „Eredetileg am. lovag, leventa, dalia.” S valóban, ha fordítjuk: GAVALlér, GAVAL – LAVAG. A loVAG sok utat, VÁGot összejárt (út = vág), országokon átVÁGva. A LOVAGias (lovag – gavol) férfi, a nőt tisztelő, szerető, védelmező GAVALLÉR ma is KIVÁLÓ, úgymond VAGány tulajdonságokkal bír. Bár – valljuk meg – egyre kevesebben vannak ilyen adottságú férfiak és arra érdemes nők!