GÁTER (gatter) – Keretfűrész. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A GATTER G.T – T.G gyökre épülő szó: GaT – TaG. A GATTER magyar kiejtéssel: GÁTER, ez volt az ősi neve. GÁTER már akkor volt, amikor német nyelvű nép még csírájában sem létezett. A fának további növekedését GÁTló, megszaKITó fűrész, amellyel további apróbb részekre TAGolható a fa. A név még az ősnyelven kialakult, hiszen fát váGTak, TAGoltak, daraboltak már az Özönvíz előtt is, tehát már akkor kiÖTÖlték, feltalálták. A T hangcsoport – ÁTE – jelen van a pATAk, gÁTOl, zÁTOny, mATAt, ÖTÖl, hATOl, bÜTÜl szavakban. A T.R – R.T gyök: TeR – RéT a TERít, RÉTegel szavakban a fűrésszel RÉTegekre vágott, szétTERíthető deszkákra utal. A szó fordíthatósága: GÁTER – RÉTEG is magyar eredetű szóként azonosítja. A GÁTeR – RéTeG hangváz: G-T-R – R-T-G. A GÁTER a tőkét, rönköt RÉTEGekre TAGoló, a GÁTtal duzzasztott folyó ERejét hasznosító gép. A RÉTegekre vágott tőke anyagát szétTERítik száradni. A G.T – T.R gyök további német szavakban is jelen van. Azok a szavak is értelmezhetők a mai magyar nyelven: a kapu = GATe, TOR, rács = GIT-TER, mindkettő GÁTolja a haladást, mindkettő szétválasztja a TÉRt, mindkettő okozhat TORlódást, tehát ezek is a német nyelv ősnyelvi örökségei. A GÁTER név kialakulásához köze volt a GÁTtal elTORlaszolt, felduzzasztott víz ERejének. A víz ERejét a GÁTER (németül gatter) működtetésére is használhatóvá tette. A gőzgépek feltalálása előtt kizárólag vízi meghajtással működött minden nagyüzemű GÁTER. Gyerekkoromban még többnyire vízüzemű GÁTERek voltak Székelyföldön.