GARÁZDA – Durván erőszakos, kárt okozóan féktelen. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A GARÁZDA is G.R – R.G gyökből induló szó: GaR – RaG. A GARÁZDA ember, akár a RAGADOZÓ, mindent lerombol maga körül (gar, gör, gur). Érdemes figyelni a két szó hangvázát: G-R-Z-D – R-G-D-Z. A GARÁZDA gondolat- és életvitele szöges ellentétben áll a GAZDAszellemű ember gondolatvilágával. A szó szerkezete némileg hasonlít a család – csaláRd szóhoz. Az R hangcsoport – ARÁ – mutatja a gARÁzda (ember, állat) hARApó, mARÓ, tÖRŐ, tAROl, OROt, felbORÍt jellemzőit, tetteit. Itt a gazda szóba beékelődve teljesen más értelmet ad a szónak: gARÁzda Az AR gyök külön is utal erőbehatásra az ORot, IRt változataival. A RÁZ gyök a fennálló rend szétRÁZása, esetleg lelkileg megRÁZó cselekmények, a békés életvitel ZavARása, ZARgatás. A ZD hangcsoport – ÁZDA – meghatározó értelemadó az egész folyamat leírásában. Jelen van a pOZDOrjára zúzás szóban. De kifejezi a gAZDA véDekeZését, kÜZDElmét a garÁZDA ellen. Kifejező a pusztítás utáni jelenségeket leíró szavakban: a remény bUZDÍtó ereje, új barÁZDA, új gerEZDEk, új kEZDEt. A Z.D – D.Z gyök: ZúD – DuZ hangjaival alkotható a ZÚDul, álDOZat, DUZzad és más szavak. Nem ismeretlen eredetű, hanem ősi magyar szó.