GARÁD – Felhányt földből és sövényből álló kerítés. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A GARÁD szintén G.R – R.G gyökből induló szó: GaR – RaG. Ez bizonyosan körértelmű szó: GAR, gör, gur stb. magyar gyökök. Tehát beKERÍT a GARÁD, amely a GARÁzDa elleni véDelmet szolgálja. Az ÁD tulajdonra is utaló: saját. A GAR gör – RÖG a föld, a GA gyök pedig az ÁGak, GAllyak, a sövény anyaga. Mindkét alkotó anyag megjelenítve a szóban. A névalkotó jellemzők mindegyike magyar ősgyök, gyök. A szóváz három hangja: G – Gát, R – eRő, D – véD világítja meg a szó mondanivalóját. Az R hangcsoport – ARÁ – a kERÍtéssel,. gARÁddal hatÁROlt. Védelmet jelent az ERŐd, ÁROk, kERÍtés szavakban. De kissé tovább menve, szélesítve: a PARAdicshon névben, valamint ARAd, vÁRAd, JERUzsálem, JERIkó városnevekben is. A MÉKSZ szótárírói valószínű a GRÁD szóra gondoltak, ám az is magyar eredetű. Ami magas azt át kell ugrani, mondhatjuk: átuGRÁD a kerítést. Ami egy fokkal magasabb az egy GRÁDiccsal feljebb van. A garádics szó rejti a csigalépcső nevét. A várak -GRÁD utónevei: ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD sem szláv, hanem ősmag(yar)-nyelvi eredetűek: magas GARÁDos, GRÁDos, nem átuGRÁnDozható, kerített, és magasan fekvő. Tehát sem a GRÁD, sem a GARÁD nem szláv, hanem magyar szó.