GALL – Galliában élt kelta nyelvű nép. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] A GALL szintén G.L – L.G gyökből induló: GaL – LáG. A GALL a KELta változata, a kis-ázsiai keltákat GALatáknak nevezték. Megjegyzendő, hogy a Magyar Tudományos Akadémiától független nyelvi kutatások a magyar nyelvhez közeli nyelvet beszélő népként azonosították a keltákat. A http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyv2/keltmaaa.htm oldalon Timaru Kast Sándor: Kelta magyarok, magyar kelták című írása. Továbbá: Magyarságtudományi tanulmányok, 2008 Budapest, 643. oldal, Kelták és magyarok fejezet. Székelyföldön van egy régi jelző, amelyet a nagyképű emberre használnak: nagyGALLéros, és ez ősi kifejezés, még az első GALLÉRok viselése óta. A GALLok – az előKELő KELták egyik törzse – ősmag(yar)-nyelven kapták nevüket, amely valószínűleg GALLéros, áGÁLó jelentésű lehetett. A GALLok utódai is nagyon szeretik a cifraságot, cafrangot, és abban áGÁLni. A GALLéros ruha valaha a kezdetekkor előKELő rangot jelentett, viselője büszke volt. A GALLok sem a szerénységükről voltak ismertek és utódaik sem, úgy viselkedtek, mintha a viLÁG csak belőlük állna. Ezt történelmük is mutatja.
GAVALLÉR – Divatosan öltözködő, jó fellépésű férfi. Udvarló. Bőkezű, különösen sok borravalót adó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó… olasz] A GAVALLÉR a G.V – V.G gyökből indul: GaV – VaG. Valaha a LÓ kívánnivaló vagyontárgy volt. KIVÁLÓ húzóerő, KIVÁLÓ szállítási eszköz, döbbenetes hatásfokú, KIVÁLÓ harci tényező. E tulajdonsága révén ezt a nevet is használták az ősmag(yar)-nyelven. Ezért van az, hogy az első védett helyet (is = véd), beállót, istálLÓt a LÓnak építették. Néhány nyelvben ezzel a megnevezéssel rögzült a KIVÁLÓ állat és az istálló (itt áll ló) megnevezése is, majd módosult azok hangzástörvényei szerint. Erről az istálló címszónál. A LÓ: olasz cavallo, spanyol caballo, portugál cavalo, francia cheval és mások. Ebből alakult ki a: portugál cavaleiro, spanyol caballero, francia chevalier. Ezek magyarra visszamódosult alakja a GAVALLÉR. A CzF Szótár szerint: „Eredetileg am. lovag, leventa, dalia.” S valóban, ha fordítjuk: GAVALlér, GAVAL – LAVAG. A loVAG sok utat VÁGot összejárt (út = vág), országokon átVÁGva. A lovagias férfi, a nőt tisztelő, szerető, védelmező GAVALLÉR ma is KIVÁLÓ, úgymond VAGány tulajdonságokkal bír. Bár – valljuk meg – egyre kevesebben vannak ilyen adottságú férfiak és arra érdemes nők!
GARAT – Szájüregnek a gége, nyelőcső felé folytatódó része. Malom tölcsérgarat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A GARAT szintén G.R – R.G gyökből induló szó: GaR – RaG. A GARAT is a GAR, gör, gur körértelmű, ősmag(yar)-nyelvi gyökcsalád származéka. A GARAT fordítva (garat – tarag) és g > k hangváltással – TOROK, amelyen leGÖRdül az étel, leGURítják a KORty bort. A korty – tyrok fordítás is érdekes eredményt mutat: TYoROK. Hol fut le a korty? A TyOROKon.
Nem szláv eredetű.