Magyar eredetűek
GÁLA – Gálaruha, gálaestre. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < spanyol] A GÁLA az ágazat LEGjeinek felvonultatása. A CzF Szótár leírása: „Megegyezik a spanyol, olasz, franczia gala szóval, (különösen az olaszban egyik jelentése: szalag, csík, azaz a magyar galand, továbbá, mell- v. ingbadar, s általában ékesség). Am. díszruha, díszöltöny. Gálában tenni tiszteletet a főuraknál. Szélesb ért. jelent külső díszt, pompát vagy inkább díszszel, pompával felkészített valamit, s ekkor öszvetételképen áll, pl, gálahintó (díszhintó), gálaruha (díszruha), gálalovak stb.” Egy megnevezés kialakulásához töb névadó jellemző is kell. A magyar nyelvi kifejezések között a LEGek egyetlene a LEGény. Minden LEGény törekszik arra, hogy a lányok szemében ő legyen a LEGesLEG. Ezért igyekszik valami olyant mutatni, amit más nem tud. A LEGény szóból van az eLEGáns (e/legén/ye/s). A legény a szófordítás törvénye szerint: GELÉny. Ebből torzult e > á hangváltással a GÁLÁns szó, melyben a GÁLA alapgondolata is benne van. Például GÁLAjellegű az, amiben ÁGÁLni lehet. (A fenti CzF Szótár idézetben.) És még egy nyomatékos bizonyíték. A GÁLA FÉNYűzést jelent, fényes esemény, a FÉNY éles, emelkedett viLÁGosság. A LÁG – GÁL, GÁLA önmagáért beszél. Vehetjük mindkét általam említett névadó jellemzőt, és tegyük hozzá a CzF Szótár által említettet, a névadás harmóniája tökéletes. A szó magyar eredetű, és nem német, nem spanyol, nem francia! Az öröklési vonal a KELta GALL ágon is történhetett, sőt ez valószínűbb, mivel azok szerették a ciFRA(ngos), ciFRA(ncia) ruhákat. Ógörögbe is e gyökökből jutott át: eLEGain – e legény, viLÁG – GÁLA.