GÁDOR – Különálló pince, verem boltozott bejárata, előtere. Tornác. Stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A GÁDOR a G.D – D.G gyökből indul: GáD – DáG. A GÁDOR a pince szÁDA, le- és bejárata. A CzF Szótár szerint: „Általán, léczekből vagy vasrudakból hézagosan alkotott kerítés valamely épület, kert stb. előtt vagy körül, mely némileg gát gyanánt szolgál.…pinczegátor, azaz a pincze eleje, pincze torka előtt emelt tető vagy tornácz.” A DOR gyök „metszés, vágás, hasítás” értelmű, tehát ajtó, amely kiTÁRható, s amely a TORnácból, gáTORból, gáDORból nyíló. Innen ered a német TÜR, az angol DOOR. A GÁDOR ajtaja volt a GÁT, a behaTOLást GÁTOLó épületelem a beTOLakodó előtt. Az ősidőkben a had neve GÁD, GÁT volt, olyan fegyveres tömeg, amely elvágta az utat, megGÁTolta a továbbhaladás lehetőségét. A CzF Szótár szerint GÁT értelmet is hordoz. A D hangcsoport – ÁDO – ODÚszerűen kiképzett, fEDÉllel ellátott, támADÁs ellen fEDEzéket, vÉDElmet biztosító hely. Van egy érdekes párhuzam itt a GÁDOR szóval. Ha fordítjuk a GÁDOR szót DORGÁl. A hosszú útra elinduló családtag, az ajtó, tornác, kerítés kapujának küszöbén, GÁDORán átlépés előtt még egy utolsó DORGÁlásban, azaz rossz tetteket GÁToló jó tanácsban részesül. A szülői ház küszöbe nem csak fizikai ütköző, hanem érzelmi, lelki határvonal is. A szülői ház küszöbén, GÁDORán kapott DORGÁló tanács hosszú időn – talán egy életen – át visszacseng.