Előrebocsátom:
A teremtés tökéletes nyelvének hatalmas előnye az utódnyelvek ellenében, a kifejezések értelmi mélységeinek kidomborítására, a mondandó árnyalására a lágyítható mássalhangzóinak, és a színes magánhangzóinak teljes tára.
———————————
G.N – N.G (G.NY – NY.G, GY-NY – NY-GY) gyök: GéN – NeG, GéNY – NYeG (GYéN – NéGY, GYéNY – NYéGY). A GÉN a teremtés alapja. Alapjában véve kitörölhetetlen, NEGálhatatlan. Ha rombolva hat rá valami, kijavítja magát. E képesség nem magától jött létre, EREDETE van, teremtői alkotás. Az EREDET ERE a GEN, GÉN.
Tudni kell, hogy a világegyetem létező középpontja a G. Az emberi kezdő beszédhang a G hang. A G hang lágyítva: GY. Mindenki eGY én, ÉN, azaz külön egyedi GÉN. A teremtés kezdete óta kb. 25 milliárd ember élt a Földön. Ebből a hatalmas tömegből kettő sem volt ugyanaz. Mindenki külön GÉNekre épül.
A GENERE szóra is csak magyar nyelven van magyarázat. A GENERE – EROGÉN hang- és gyökátforgatás azt is mutatja, hogy földi élet átszármaztatása csak EROGÉN úton lehetséges. GeNeRe – eRoGéN hangváz: G-N-R – R-G-N.
A teremtés nyelve felülírja a kifejlődéstan (evolúció) katyvaszt.
A nyelv szerint a GENERE jelentése kezdet, indulás. Az útra kelő EREGŐN, ERED, indul EREGELve útjára. GeNeRe – eReGőN hangváz: G-N-R – R-G-N.
A GÉN az eGYÉNiség (g > gy) meghatározója, jellemzők hordozója. A kérdés: hoGYAN – GYENgén, gyenGÉN vagy teljes erőbedobással – áll hozzá a NÉGYeléshez (munkához), NAGYvonalú, eGYENes természetű vagy GYANakvó, túl iGÉNYes vagy iGÉNYtelen stb. Lehet folytatni. Az eGYENletesen, folytonosan végezendő NÉGYeléshez, NAGYvonalú, eGYENes természetű eGYÉNre van szükség, így saját erőből is növelheti vaGYONát.
Lehet leértékelő vagy jó minősítő. A GÉNY, GÚNY, minősítő beépül a szeGÉNY, GÚNY, GÚNYa, GENNY, eNYEG, GENYó, GANYé, ciGÁNY, poGÁNY, szuNYOG és más szavakba.
A nagyszájú, hősködő haNYAG, NYEGle, vaGÁNYkodó nagyleGÉNYkedő jellemzőket leíró szavakba. Ugyanakkor a GÉNY esetenként lehet jó oldali minősítő is: iGÉNYes, NYUGodt, aNYAG, léNYEG vagy g > gy váltással: GYÖNYörű, GYÖNgy.
Az iGÉNYes, eGYENes ember iGENje szilárd, megbízható. Ez nála GÉNekkel örökölt, GÉNekbe épült, majd továbbfejlesztett önmagára kötelező érvényű iGÉNY.
A szeGÉNYség nem jelent iGÉNYtelenséget. A népi művészetet a szépérzékkel megáldott szeGÉNY réteg építette fel iGÉNYes odafigyeléssel.
Kapcsolata a GYÖNYör fogalmával: a nemzés GYÖNYöre, de a szülőnek utódokban lelt GYÖNYörűsége okán is, mivel azok lelke GYÖNgyének, gyönGYÉNek számítanak. A két GÉNnek, GÉNYnek eGYENlő szerepe van az új eGYÉN kialakulásában. Ez az összesség a Teremtő keGYÉNek tudható be.
A leGÉNy szóban találjuk a GÉN gyököt, amely azonos az örökítő sejt megnevezésével: GÉN, amely a leGÉNYtől ered, és ez a GENézis, a GYÖNYörű teremtés GYÖNYörrel folytatása. A leGÉNY a GÉNt a GENYónak is nevezett eNYEGes ondóval a legGYÖNYörűbb vaGÁNY érzet és kéjes NYÖGések kíséretében ülteti a női fanba (fan = ágyék), váGÁNYba, vaGINába, az arra iGÉNYt tartó nő méhébe, s amely utódot GENerál (gen-ere – eredő).
Utódnyelvekben: GANgster, GUANo, vagy GENtleman, inteliGENt, GENtile, GENere, GENeza és más szavakban, de azokon a nyelveken nincs rá átfogó, teljes magyarázat. Minden névadó jellemzője az értelemösszességnek csak az eredő nyelvben van meg.