FUTBALL – Labdarúgás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: angol] A FUTBALL az F.T – T.F gyökből indul: FuT – TáF (f > v: táv). Az angol nyelv is az ősmag-nyelv gyermeke. Akkor mi a FUTBALL? Olyan LABdajáték, amelyet lábbal játsszanak. A láb a FUTás „eszköze” embernél, állatnál egyaránt. A BALL jelenti a LABdát, amelyet TÁVolra kell juttatni. Vagyis nyersfordításban: láblabda. A szó tengelyében levő TB páros, mint alvó T.B – B.T gyök: TéB – BoT. A FUTva űzött LABdát lábbal apró BOToló rúgásokkal, egyik lábról a másikra, azaz TÉBlábolva görgetik, juttatják célba. A LABDA szóban, amely eredetileg LAPTA volt, jelen van az APTA értelemadó hangnyaláb, amely egyebek mellett feszességet is kifejez a szavakban. A LAPTA, LABDA keményre, feszesre kitömött gömb alakú, gurítható játékszer. Ma levegővel feszítik keményre. A CzF szótárban így ír: „LAB elvont gyök, melyből labda, és ennek származékai erednek; rokon, sőt azonos vele: lob, melyből a tájdivatos lobda, továbbá lobog, lobban származnak. Rokon vele leb is lebeg, lebben szókban, lib stb. Elvont értelme, könnyü sebes mozgás, milyen a labdáé és lobogó testeké. A latinban is a pila és pilum között a sebes repülést, illanást jelentő il az alapfogalom.” Kiem. K.S. Az angol szó az ősmag-nyelvi LOBda LABda fordított gyökszavát használja: LAB, LOB – BALL. Kiejtve: BOL. Így lett foot-BALL = LÁB-LABda, vagy FUTó-LABda. A szó ősmag(yar)-nyelvi elemekből épül fel. De a többi – e játékhoz köthető – szó is ősmag(yar)-nyelvi eredetre vezethető vissza, még akkor is, ha ők ezeket latin eredetű szavaknak mondják. A latin nyelv is az ősmagyarból ered. A touch line = tacsvonal, amely a csata (tacs – csat) színhelyének partvonala, a külső és belső tér érintővonala (vonal – lan = line). Amely labda a tacsvonalon kívül jut, az tácsba ment. A defender = fedezet – f > v – védő, goal egyik jelentése cél.
FUTUROLÓGIA – Jövőkutatás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin és görög elemek] A FUTUROLÓGIA az F.T – T.F gyökből indul: FuT – TáF (f > v: táv). A latin nyelv is az ősmag(yar)-nyelv gyermeke. Latinul FUTurum = jövő. A jövő, az előttünk FUTó idő, UTU, mint ÚT, amelyen TÖRnünk kell magunkat. Az OLOG magyar értelemadó hangnyaláb, amely mennyiségi megfogyatkozást jelent, például a párOLOG, s járási bizonytalanságot a támOLyOG, szédELEG szavakban. Ezek a jövővel foglalkozás esetén, annak kifejletére jellemzőek: a számunkra egyre fogyó idő, és annak bizonytalan kimenetele.
FUVAR – Járműn bérért való áruszállítás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A FUVAR az F.V – V.F gyökből indul: FuV – ViF (f > sz: visz). A FUVAR szó társítható a FUVALlat szóval, egy a gyök. A FUVALlat szállítja, HORDja, szórja a PORt, mondhatnánk: ráFUVALL, és VISZi. Ez is egyféle szállítás, FORgalmazás, szórás. A sPÓRát is így szállítja, szórja, HORDja szét a szél. FUVAR útján szállítjuk, HORDjuk, szórjuk a PORtékát, az árut a világban, akár a FUVALlat a PORt. A FUVARozás, FUVÁRuzás, az ÁRu szétHORDását jelenti, az ÁRu szórását. Az ÁRu régi megnevezése: PORTÉKA. Ez nem idegen kifejezés, hanem még az egynyelvűségben az ősi vándorkereskedelem idején keletkezett szó. Két szóból áll: PORT és TÉKa. Az ÁRu, valamilyen munka – TÉK, jóTÉK eredménye (ellentéte a kárték). A PORT jelentette a HORDást, szállítást. A HORD az alkalmazható h > p, d > t hangváltásokkal: PORT. Ez ősmag(yar)-nyelvi szó, egyike az eltávolodott szavaknak. Tehát a PORTÉKA – szállított, szétHORDott, szórt (fújt) fuvÁRu. A P.R – R.P gyök: PoR – RoP a szaPORaságra, az ÁRu bőségére is utalt. Több névadó jellemzőből alakult ki minden megnevezés. A hosszú úton lehetett a PORlepte, de az áru lehetett ROP, azaz törékeny is. A ősmag(yar)-nyelvi szógyökök több irányba kifejezőek. Ez az értelmi kapcsolat: a FUVAR és FUVALlat közt. Semmilyen német elem nincs a szóban.