FURULYA, FUSTÉLY, FUSZULYKA

A Magyar értelmező  kéziszótár (MÉKSZ) szerint román eredetűek.
   

FURULYA – Ajaksípos, hangképző nyílásokkal ellátott egyszerű népi fafúvós hangszer. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: román] A FURULYA F.R – R.F gyökből indul: FúR – RuF (f > v: ruv, rav, ró). „Nevében az íze.” Vagy találtak lyukas, azaz természetes FURattal rendelkező fát, mint a bodza, vagy kiFÚRták a fát, így kiFÚRva lett FURulya, amelyet aztán FÚni, FÚJni kell.  Az R hangcsoport – URU – a fÚRÓ, fÚRÚ szavakban a keletkezésére utaló műveletet írja le, de a megszólaltatás után ÖRÖmöt is okozott. Az LY hangcsoport – ULYA – a gurgULYÁzó, fOLYAmatos hangot jelenti. A FURULYA az első hangszerek egyike. A szóban nincs semmilyen román nyelvi elem, románul nem is ez a neve, és nem is magyarázható. Az első FURULYA az egynyelvűség idején készült.  

FUSTÉLY – Furkósbot. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román] A FUSTÉLY az F.S – S.F gyökből indul: FuS – SuF (f > p: sup). A FUS gyök körértelmű is, ilyen a bot, amely kör keresztmetszetű. A FESZesség értelmét is hordozza. Oly valami, ami a középpontból kifelé tartva eléri a kiFESZíthetőség külső határait. Ugyanakkor FUtásra, gyoRSaságra ösztönző FESZes FEnyítőeszköz. A FUStéllyal SUPákolni lehet. Az ST hangcsoport – USTÉ – a szavakba a nagy terjedelem, szétterjedés, sürgősség, sürgetés értelmét viszi be. Ilyen szavak: kASTÉly, ESTÉly, ISTÁlló, fÜSTÖl, fESTÉk, pOSTA és mások. A fUSTÉly, mint vASTAgabb „biztató” a lUSTA, rEST ember hátára való, amelytől ÜSTÖlést, tÜSTÉnt, beindul. Az OSTOr szóban is van párhuzama. Az ST páros itt az eltávolodó hangjelenség következményeként a SieT szóban is jelen van. A FUSTÉLY SieTésre ösztönöz: FUSS! 

A FURkós is gömbölyű. Mitől lenne román eredetű szó, ha a román nyelv is az ősmag(yar)-nyelvből ered? Károli Gáspár gönczi prédikátor használta a FUSTÉLY szót az 1590-ben kiadott Biblia fordításában. Talán Gönc környékén annyi román élt, hogy a közhasználatban még a legműveltebbek is átvettek tőlük szavakat? Még hozzátenném: neve a kezdetekkor lehetett FURSTÉLY is. Használata magyarázatából ez is levezethető. A fuRSTély tartalmazza az RS és ST párosokat. Az RS a nyers, gyors szavakban a gyorsaságra biztatás nyers eszközeként jelöli.   FUSZULYKA – Bab. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: – fuszuly ’ua’ (román < … görög] A FUSZULYKA az F.SZ – SZ.F gyökből induló: FuSZ – SZuF (f > p: pasz, szap). A FUSZULYKA FUtó, kaPASZkodó, kÚSZó, SZAPorán növő SZAPora termésű növény. Felső-Háromszéken FASZULYKA a neve. Ez a szóalak a FA gyököt örökítette meg, amelyre felkúszik (szulyik) a FA-SZULYka. Az SZ hangcsoport – USZU – a bab, fUSZUlyka, fASZUlyka kÚSZÓ, mÁSZÓ tulajdonságát leíró. A PASZuly név: kaPASZkodó, SZULYó (régies mászó). Az ősmag(yar)-nyelven a kÚSZás fordítottja is használatos volt, és a SZU gyök bővítménye lágy hang volt, néha J hang, máskor L. Példa a SZULák, SZŐLő, amelyek szintén kúSZÓnövények. Idegen nyelvekben, így például olaszul SU emelkedő irány: fel. Románul: SUIE (szuje) – felemelkedik, felmászik. Ezek ősmag(yar)-nyelvi eredetűek. Az LYK hangcsoport – ULYKA – a szavakba az emelkedés, emelés értelmét viszi be: hüvELYK, kevÉLYKEdő, pULYKA, sULYKOl stb. Gyerekkoromban öregektől még hallottam azt a – mászkáló kisgyerekre mondott – szót: máSZULYka. Ilyen tulajdonsággal bír a FÁra máSZÓ pASZUly, faSZULYka, amely a török, görög, román és más nyelvekben fasulye, fasólia, fasole, de ez ősmag-nyelvi örökségük. A FUszulyka annyiban más, hogy itt a FUtó tulajdonságát kiemelve kezdi a szót (hasonló a futórózsa). Letagadhatatlan a magyar eredete! A párhuzamos leírás megtalálható a paszuly címszónál, ahol a változatosság kedvéért a MÉKSZ: szerb-horvát görög eredetet jelölt.