FUKAR – Betegesen takarékos, fösvény, szűken méri, nem szívesen adja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német (a Fugger családnévből)] A FUKAR szó F.K – K.F gyökből képzett: FuK – KuF. Nem a Fuggerek a névadók, hanem ők kapák a Fugger nevet a FUKAR jellemzőjük okán. A CzF Szótár leírása: „Megegyezik a német Wucher, Wucherer szókkal. Régibb törvénytárunkban Fugger v. Fukkar nevű idegen tisztviselőkről s tőzsérekről van emlékezet; az elsőbbekről t. i. az 1525-diki rákosi 4. törvényczikkelyben, mint kik az ország kincseit nyilván kimeritik, (palam exhauriunt) és kiviszik, s ezért az országból kitiltatnak; az utóbbiak pedig az 1542-diki zólyomi 40. tczikkelyben kemény adó alá vettetnek. Némelyek ezektől hiszik kölcsönzöttnek a magyar fukar szót.” Ez nem bizonyítja, hogy ők a névadók. Első és legerősebb bizonyítékunk a fordítható szókezdő gyök: FUK – KUF. A FUKAR, KUFÁR mindkettő ősi szó. A FUK – KUF gyök rejtekbe dugdosót jelent. Nem véletlenül FUCK, FICK, FOK a nemi közösülés (dugás) kifejezője az angolszász, germán nyelvek némelyikén, amely szintén ősmag(yar)-nyelvi örökség. A K.F gyök jelen van a KOFa és KOFfer szavakban. A KOFa szintén nem mentes a FUKarságtól. A KOFfer az elrejteni, szállítani kívánt tárgyak zárt gyűjtőhelye. Van még a KAFfer szó, amely szintén ősmag(yar)-nyelvi eredetű, A F.K – K.F gyökből indul és FEKete a jelentése. Innen kapták nevüket a KAFferek, a KAFerbivalyok és a KAFfe, azaz KÁVé is. Mindannyi FEKete, amint a FUKAR – KUFÁR lélek is FEKete, mint az üszög. Tehát a FUGGER család a FUKARsága kufárkodó életmódja, alapvető jellemzője nyomán kapott ősmag(yar)-nyelvi gyökből eredő találó nevet, és a német Wucher, Wucherer = uzsora, uzsorás szavak is ősmag(yar)-nyelvi eredetűek. E fentiek összevethetők a kufár, kofa, kaffer, koffer címszavaknál leírtakkal.
KUFÁR – Nyerészkedő, haszonleső kereskedő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KUFÁR szó K.F – F.K gyökből indul: KuF – FuK. A KUFÁR szó azonos gyökű a kofa szóval. A szót akkor értjük meg jobban, ha a rokonhangokkal váltjuk a K és F hangokat. A K > G és F > V hangváltás nyomán GUV gyök jön létre. Ez ma már csak egyes tájakon van használatban, így Székelyföldön is. LeGUVaszt: valamit megfoszt a külső takarójától. KiGUVasztja héjából az értékes tartalmat.
A KUFÁR lelkű ember leGUVasztja rólad minden értékedet, megfoszt ruhától, háztól, minden javaktól, kiGUVaszt, a bőrödből is. Az F.R – R.F gyök: FáR – RaF (f > v: rav) A kuFÁR RAVasz módon kiFORgat mindenedből. A KUFÁR szó fordítható, és a fordíthatóság a másik érv a magyar eredet igazolására: KUFÁR – FUKAR. A KUFÁRlelkű ember FUKAR a végtelenségig, s ebben az aljasság legalsó szintjére is képes lesüllyedni.
KOFA – Élelmiszerrel kereskedő piaci árus, főleg nő. Sokat fecsegő személy, különösen leánygyermek. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A KOFA K.F – F.K gyökbővítmény: KoF – FoK (f > v, k > g – vak). A KOFA szóról a CzF Szótár: „[…] nem állithatni, hogy a kofa akár német akár szláv eredetü, minthogy úgy látszik, régiebb értelme kafogó banya, vén asszony, s jobbára ilyenek szokták az apró piaczi kereskedést űzni. A banya jelentéssel, és a kofa hanggal összefüggésben vannak a koffant, koffantyú és kaffog (száját tátogatva beszél) hangutánzó szók, idegen nyelven pedig a persa guf-ten am. beszélni, és gufa am. beszélő.” Ez azt jelenti, hogy azon nyelveken is ősmag-nyelvi KAF, GAF, VAK (kaffog, gágog, vakog) gyökből indult és az utódnyelvek megörökölték.
KAFFERBIVALY – Afrikában vadon élő, hatalmas testű fekete bivaly. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: < – német] A KAFFER K.F – F.K gyökbővítmény: KaF – FeK. Az állat jellemzőiről a bivaly címszónál van magyarázat. Itt csak a KAFFER jelzőről lesz szó. A KAFFER a FEKete gyökfordított alakváltozatának módosulata: KAFFEr – FEKEte – KEFEte – KAFE – KAFFE. A szóvégi FER gyök ERőt jelentő toldalék. A dél afrikai KAFFERbivalyok és a zuluKAFFERek is színük miatt kapták ezt a jelzőt. Hasonló ok állhatott fenn az etióp FEKEtebőrű emberek, és a KÁVÉ, azaz KAFE (feka) FEKEte (kafe, kávé) babjai miatti KAFFA vidék elnevezésére. Egy biztos, hogy ez a legősibb nyelven, az ősmag-nyelven történt, még az egynyelvűség idején. A KAF – FAK gyök k > g és f > v hangváltással: VÁG. A VÁG, odaVÁG ütést jelent. A KAFFERbivaly veszedelmes nagyvad, kemény verekedő, megvédi magát az oroszlánoktól, de emberre is támad. Mivel a KAF gyök hangvonatkozású is (kaf, vak, kaffan, vakkan), meglehet, hogy az ökleléskor hallható hang is jelen van, mint névadó jellemző a KAFFer szóban.
KOFFER – Bőrönd. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia] A KOFFER K.F – F.K gyökbővítmény: KoF – FoK (f > p – pak). A KOFFER egyféle BŐRönd, BORító. A szóban levő F hang váltható P, B, V hangokra. A KOFFER belseje csukott állapotában sötét, azaz fekete. A KOB gyök a KABát, mint felsőtest BORítójának neve. De van a KÓBER, KÓBOR, amely félkörívű BORító. Egyik esetben KOPERTA, amely BORíték. Ez Erdővidéken KÓVERTA, amely esetében érvényesül a P > V hangváltás is. A KOFFER, KÓPER, KÓBER, KÓVER egy család, de mindannyi a KOB (b > f > p > v) gyök BORító értelméből.
Minden egyes magyar gyök fordítható. Ha nem jön össze értelmes szó a fordított alakkal, akkor a lehető hangváltást kell alkalmazni. Ha akkor sem, ez azt jelenti, hogy az a gyök kiesett a mai magyar nyelvből, és valamelyik utódnyelvben található meg. Itt is érvényes a „Semmi nem vész el, csak átalakul” szabály.