FRUSKA – Virgonc serdülő lány. [Fruska, Fruzsina] Némely nyelvészek szerint német szó. Pedig a FRUSKA szó, de a FRUZSINA név is ősrégi, még az egynyelvűség idejéből való. Az F.R – R.F gyökből indul: FiR – RiF (f > p, r > h: rip-rop, hip-hop). A szép, mozgékony kis CIFRUSKA lányka jelzője, majd neve. A FRAU = nőt jelent németül, de ez is ősmag(yar)-nyelvi eredetű, valaha ciFRA nő, majd a német átvétel után: ciFRAU, s végül elmaradt a ci ősgyök. Vagyis „leharapott szóvég” jelenség. A FRUZSINA névben kellemes zöngéje van a ZS hangnak. A ZSI gyök a duruZSOló kis patak ZSIliző hangja (Zsil), s ez a lány kellemes hangja. De jelenthet üdeséget, hisz a ZSIN a víz egyik megnevezése volt az ősnyelvben. Jelentheti a kellemetlen dolgok elhárítását is – ez már az anyaszerep –, mert a ZSINdely megóvja a házat a beázástól. Az IN, INA kifejezetten női kellemi gyök, értelemadó hangnyaláb. A FRUSKA SK párosa játékos jellemzők leírásának meghatározója. A kisleány lehet ugrándozó, mint a sáSKa, kíváncsian ágaSKodó, leSKelődő. Felnővén, anyáSKodó, gondoSKodó, kicsinyeit nevelő, tanító, iSKolázó, övéiért késő estig vakoSKodó. Az SKA kicsinyítő értelmű is. Az S.K – K.S gyökkel alkotható a SiKer, SoK, KiS, KüS gyökszavak, de értelemadó szóképzők a KedveS, KieS, KellemeS és más szavakban is.
FRONT – Az a vonal, amelynek mentén az ellenséges harcoló csapatok egymással szemben állnak. Lehet bányai széles munkafront is. [nk: …latin] A FRONT szó az F.R – R.F gyökből indul: FoR – RoF (f > v: rov), s a kezdetekkor inkább arculat, homlok értelmű. A FOR = erő, a szépség is hatékony erő. Tehát szépet jelentett, mutatósat, valamihez hasonlíthatót: ciFRONT (az nt – mint), vagy ciFRÁNYosan szép, mint egy mutatós ROVásminta. A ház elejét is FRONTnak nevezik, amelyet szépíteni szoktak, hogy mutatós arculata legyen. A tömeges ellenségeskedések elkezdődése után, a másik – a rossz jelentésű – végleten kialakult a FRONT szónak a küzdelemben, háborúskodásokban egymással szembenálló ellentétes, ellenséges arculat értelme.
FOR (erő) gyök bővítménye – erővonal, kieső, átugró O hanggal. Jelent FORdulatos állapotot és FONTosságot is. A viszonyító NT páros jelenléte utalhat ütköző pONTra, de a háttérből kiérződik a valakire ráRONT, értéket megRONT, vért ONT értelme is.
FUNKCIÓ – Működés, tevékenység. Sajátos tisztség, feladat, megbizatás. [nk: latin] A FUNKCIÓ F.N – N.F gyökbővítmény: FuN – NuF. Egy sajátos, FONtos megbízásban tevékenykedni FOlytonos munkavégzést jelent. Hosszú, mint a FONal. A FONás FOlytonos művelet. Ha le is áll a FONással, a FONal nem szakad meg, ott folytatja, ahol abbahagyta. A latin FUNis az ősmag(yar)-nyelvi FON gyökből indul (etruszk örökség). A szó tengelyében két kötött mássalhangzó-páros van, a közös K hangban összeolvadva: NKC, azaz NK és KC. Az NK kötött mássalhangzó-páros a magyar nyelvben többek közt a muNKa, a KC páros az aKCió szóban van jelen. Mindkettő alvógyök is a szóban, így a címszó valamely jellemzőjét rejtő. Az N.K – K.N gyök: NoK – KoN (n > ny, k > g: gon, nyug) hangjaival alkothatók a NEKi, KONok, koNOK, KÍNál, de hangváltásokkal: GONd, NYUGhatatlan és más szavak, amelyek jelen vannak a FUNKCIÓ értelmi körében. A K.C – C.K gyök: KoC – CaK, és hangjaival a KECeg, KOCog, CIKázik, CIKCAK mozgást leíró szavak alkothatók. Tehát a FUNKCIÓ oly megbízás, amelyet FOlytonosan végzett muNKa, aKCió tölt ki, és minden, amit a szót alkotó hangok a szó felépítésében kifejeznek. Az aKCió is ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó. Aki AK-TIV az TEV-ÉKeny, így AKCIÓban van. A szóvégi IÓ kötött magánhangzó-páros, örömteli felkiáltás hangja: IÓ – JÓ. Erről még az akció címszónál.