FÖVENY – Víz fenekén és partján finom szemcséjű homokos talaj. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A FÖVENY az F.V – V.F gyöből induló szó: FöV – VuF (f > s – suv). Az F hang a teremtőerő, a FÖ gyök FÖld eredet. A V hang kulcs a megértéshez. A V hang részben a Vízzel való kapcsolatot (vand, vad, nedv), részben a könnyű szétoszthatóságot, szétVálaszthatóságot jelenti. Hasonló értelem bújik meg a Vetni szó V hangjában is, amely a magVak szétszórásából áll. A könnyen omló laza szerkezetű anyagra mondják székelyül: SUVad. A SUVadás szerkezeti szétVálásból eredő csúszás, OMlás. Az OMO értelemadó hangnyaláb jelen van a FÖVENY másik nevében, a hOMOkban. A FÖVENYbánya magas, függőleges falából hirtelen kezdhet hEVEny módon OMOlni a hOMOk. A V hang köré csoportosul egy értelemadó hangnyaláb: fÖVEny, sÖVÉny, hEVEny, kEVÉly, fŐVŐ (forrásban levő víz), lÖVEg, fÖVEg és mások. Ezek mind szerkezeti lazaságot, fellazulást, könnyű szétválaszhatóságot, eltÁVOlíthatóságot leírók. KörülÖVEzni is a széteső, vagy arra hajlamos tárgyakat kell. A FÖVENY is csak körülÖVEzve szállítható, tárolható biztonságosan. A fenti magyarázatból megérthető, hogy jellemzői nyomán kapott nevet a FÖVENY, azaz a HOMOK.
GÓLYA – Fehér és fekete tollazatú, hosszú csőrű és hosszú lábú vonuló gázlómadár. [MÉKSZ szerint: ? hangutánzó] A GÓLYA a G.LY – LY.G gyök bővítménye: GóLY – LYoG. A GÓLYA a nevét inkább a máGLYAszerű – máGóLYA – GULÁba rakott fészke nyomán kapta, bár magas hangzóval G > K hangváltással a KELE, mint a KELEpelő hangja is névadó jellemző volna. A CzF Szótár szerint: „Rokonokul tekinthetők a latin gula, collum, glutio, spanyol gola, franczia gueule, persa gelu, német Kehle stb.” Kiem. K.S. A GÓLYÁt az ősmag(yar)-nyelven BORZASnak is nevezték. Ezt a román BARZA = gólya szó, s annak tengelyében levő RZ páros igazolja.