FON – Fonallá sodor. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az ON gyöknek van egy titokzatos jó irányú érzelmi zöngéje a zsONg, bONg, gONdolat, ONdó szavakban, de jelen van a kellemetlen rONt, fONdorlat, babONa szavakban is. Mintha valamilyen titkot, belső rejtélyt takarna.
A kulcshang itt az O, melyeN – ON – van a súly. Ez a teremtőerő F hangjával összeépülve – FO-N –, valami FONtos dolgot jelöl. A FONás művelete összehoz, egyesít különálló szálakat. A FON szó F hangja a FO gyök FOrgás felé mutató. A FONás FONtos termékeny művelet. Ugyanis FONalból készültek, készülnek a ruhák. De a szó ezen túlmutat. Elég, ha csak a gONdolatok FONalára, vagy az ONdósejt által elINdított életFOlyamat hosszú szövevényes FONalára gONdolunk. A CzF Szótár idegen nyelvi hasonlóságokat sorol fel: „Rokonok vele a latin funis, pannus, szanszkrit pan v. pan. (öszveköt, öszvefoglal), hellen phno-V, phnh, phn-io-n, dóriaiasan panio-n [Curtius szerént Einschlagfaden, Gewebe], német spinnen, Spindel, finn punon, magyar von stb.).” Hozzátehetnénk a kötél jelentésű a román FUNie szót. Talán ezek mind finnugorok? A gyökhasonlóságok az ugyanazon forrásból eredés bizonyítékai. A különböző szálak összeFONódásából kötelékek jönnek létre. Még hozzátehető: amikor egy lány egy neki tetsző fiúval találja szembe magát, zavarában –, mintegy segítségért – önkéntelenül a hajához (hajFONat) nyúl, és ezzel kezdődik a fiú szívének VONzása, beFONása, s a két szív összeFONódása.