FOLYIK, FOLYÓ – Folyadék lefelé mozog, halad. Forrásból, állóvízből eredő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] A FOLYIK szó F.LY – LY.F vagy F.L – L.F gyökbővítmény: FoLY – LYoF, FoL – LoF. Ennek megértéséhez szintén hangváltások útján jutunk el. Például: B – P – V – F hangváltásokkal: VOlga, BOdVAj, BOsnyák, VAltaVA, PO, IPOLY és mások, mind POlyók, amelyek BOLYonganak, BÓDorognak, VÁndorolnak, s közben VÖLgyet, VÁpát, váPÁt VÁJva, VÁGva FOLYnak. Mivel a víz meghatározó élettani szereppel bír, különlegesen kedvelt elem – több megnevezést kapott. A vele kapcsolatos jelenségek is. Esetében az összes hangváltási lehetőség használatba került. A F hang CS-re válthat a gyökfordított alaknál hangutánzóként: LOF > LOCS. De az egész gyök is f > cs és l > r: FOL > CSOR – JOR, innen a folyó, folyik, csermely, csordogál, az ősi jorgál, jordogál, s innen a Jordán folyó neve. Aki sokat beszél, FOLYik belőle a szó, az LOCSog, CSÁRog (csár, csor). A FOly, FÚj gyökök egy bizonyos pontból elERedő áramlást jelölnek, az F az ERedő ERő (for) jelzőhangja: FOLYáshoz FOrrás kell. Az OLY, OL gyök a laza, kötetlen, OLdott halmazállapotra utal. Az IK a mozgás. Némely tájnyelven FOLYIK helyett, FOLIK alakot használják. A foLYIK, foLIK szóalak még azt is elmondja, hogy LYIKból, LIKból ered. Érdekes jelenség a FOLYóvizet kedvelő biVALY neve, amelyben jelen van a VALY gyök (foly): biVALY. Tehát megfigyelés nyomán kapta nevét: BI – nagy test, VALY – víz. A szó jelzi rendkívüli vonzódását a FOLYóhoz, VALYhoz, azaz folyóvízhez. A VA gyök több FOLYó nevében is jelen van (Száva, Dráva, Moldva, Bódva, Vltava, Morva, Prahova), azok ősmag(yar)-nyelvi eredetét igazolván. Ezeknek nevei lehettek -VALY, -VAJ végződésűek is a kezdetekkor, majd az utolsó hang elmaradt. Az erdővidéki BodVAJ nevében viszont fennmaradt.