FOLKLÓR – Szellemi, szóban élő néphagyomány. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: angol] A FOLKLÓR az F.L – L.F gyökből indul: FoL – LeF (f > v). Nem angol szó! A CzF Szótár gyökszótárhoz kell folyamodnunk, mely a FOL gyökről írja, íme: „FOL – FAL : FOLKA, FALKA, FOLU, FALU”, tehát a FOL tovább bővítve: FOLK, FOLKA, FALKA.
A FALvak népe a FÖLd népe, a szabad LEVegőn élő, dolgozó nép. Innen ered a FOLKLÓR szó, amely két kötött mássalhangzó-párost tartalmaz: az LK és KL, amely L.K – K.L alvógyökként: LaK – KaL, jellemzőt rejtő a szóban. Ez is bizonyítja, hogy nem is angol, nem is német, hanem ősmag(yar)-nyelvi szó. Az LK páros a nép (folk) aLKotó tehetségét jelzi. Többek közt az aLKot, aLKu, emeLKedő, leLKes, gondoLKodó szavakban utal erre. Gyökként: lak, lék, luk, lik – a faLAK közti LAKás. A KL páros tevékenység, állapot, jellemzők leírásában van jelen. Ilyenek: birtokló, ciklámen, csikland, iklat, sikló, szikla, szónoklat és mások. Gyökként itt is a szűk élettér leírója: a KALiba, hely ahonnan együtt KÉL munkára a család, a körül levő terület, amelyet művelni KELL, s ahonnan élés KÉL a FÖLdből, amelyből az asszony tésztát KELeszt, KALácsot süt. Az angol nyelv rengeteg ősmag(yar)-nyelvi gyökelemet tartalmaz, még abból az időből, amikor levált az anya-nyelvről. Aztán módosult és módosul ma is. Az angol nyelv sajátossága, hogy bármelyik idegen szót képes elnyelni. Az angol nyelvből vett szavak viszont úgy lógnak ki a magyar szövegből, mint a törött lóláb, amely sosem gyógyul meg.