A nyelvből tudjuk meg!
Minden ősi földrajzi megnevezés a teremtés ősnyelvén adatott, amelyet egyedüli nyelvként beszélt 2000 éven át az emberiség. Az emberek az érzékeiket érő hatás nyomán, alapján alkották e neveket. Az Özönvíz előtti több mint 1650, s az utána 350 év egynyelvűség idején, mialatt kezdett szétterjedni az északi féltekén a gyorsan szaporodó nép.
A Földön, az akkori földrajzi helyek: hegyek, völgyek, folyók, tavak mindenhol az ősnyelven kaptak nevet. A domborulatok, mélyedések, hegyek, völgyek, folyók, tavak ősnyelvi nevei, megnevezései ezek alapvető jellemzőit rejtik. E nevekben is jelen van az első benyomás ősi képe, s az ahhoz fűződő későbbi tapasztalatok összessége.
A nyelvből tudjuk meg, hogy az Özönvíz után, kezdetben csak az északi féltekén volt élet, ekkor tudatosodott, hogy: az észak hideg, zord, mord, nord, a dél meleg. Jóval később ismerte föl az Özönvíz utáni nemzedék, hogy a távoli dél épp oly zord, mord, nord, mint északon, de már a köztudatban rögzült az észak – nord és a dél – meleg fogalom. Ekkor kapott nevet az északi félteke kATLANszerű, több mérföld mélységű GOL Felé (üreg felé) tartó vízáramlat, a GOLF, amitől feltelt nagy kATLANok özöne: k/ATLANTI óceán, kialakult annak sárgászöld SARGASSO tengere. Addig csak bel tó, BALTI tengerré lett. Hófödte, fehér, hALvány, átmÁSZKÁlható, csÚSZKÁlva átcsÁSZKÁlható ALASZKA sáv. Hófödte hegyek nevében az AL ősgyök fehér jelentésű: ALpok, A(L)peninni, UrAL, ALtáj, HimALája, ALaszka, CsALhó.
A nyelvben élő megnevezésekből tudjuk meg, hogy kender, len termesztés, fonás, szövés, kötés, szappanfőzés és sok más alapvetően életfontosságú művelet már az egynyelvűség idején létezett, mivel az utódnyelvek ama alapszavak módosult alakzatait használják. Ez minden másnál is mérvadó.
A nyelvből tudjuk meg – összevetve a bibliai beszámolókkal –, hogy az Özönvíz előtt semmilyen vadtermésű növény nem volt, amint ragadozók, rágcsálók, bogarak, férgek sem voltak kártevők!
Mert minden növény, állat, ami teremtetett, hasznos volt. Ezt a mai világ ismeretében fel sem fogjuk.
A nyelvből tudjuk meg azt is, az elemzések nyomán, hogy mit jelent, mennyire beszédes a kumisz, a nyereg szó, milyen értelmet hordoz a szekér, kengyel, lőcs, kapa, kasza, gereblye, kucsma, hagyma stb. neve, miért beszél zöldséget az, akinek zűrzavaros, érthetetlen a beszéde. Erről a szótár címszavainál találnak bizonyítékokat.
A nyelvből tudjuk az első fekhelyek neveit: ágy, nyoszolya, matrasz, heverő, kanapé, kerevet, fotel, szófa stb. amelyek a párkapcsolat, nemiség jellemzőit sűrítik, de alakjaik, alkotó anyagaik neveit is őrzik mind a mai napig.
Azt is, hogy mily nagy KEGY a GYAKás adománya, az áGYÉK gyümölcse a GYErmeK, a kis GYEK-szon, az asSZONYi áGYÉK nászának SZONja, zonja, zöngéje, zsengéje = fia, azaz: ÉDESZ, IDISZ MAGva, kICSInye, dISZKÉje, akire bÜSZKE. Ezek a minősítések az utódnyelvek családneveiben megjelennek végződésként, előtagként Példák: JackSON, Mac Arthur, StefanIDISZ, NikolICS, DinESCU, DembinSZKI stb. Az alkotó gyökök, hangcsoportok rejtik a jellemzőket.
A nyelvből tudjuk meg, a HORTOBÁGY névben rögzítve, sűrítve van a kezdeti állapot. Kezdetben egy nagy terjedelmű, gyönyörű, Édenkert-szerű, fás-füves-tavas liget volt. HORT = kert, TOB – bot, botoltható, botolt, TOBÁGY, azaz bot(anika) = növényi ÁGY, de megművelt BÁGY = termőföld is, BOTszerű növényeket (botanika) növesztő, s hogy jól teremjen GYÁB = vizesárok kell, azaz GYÁBOT (bágy) kell vezetni a HORT, kert növényei (bot – tob) ÁGYához (tobágy). A vizek mesterséges lecsapolása előtt, nem volt puszta, mint ma. Erről a szótárban a címszónál.
A nyelv azt is megvillantja, hogy a JOB-BÁGY szó eredetileg JOB = munka, JOB – BAJ. Székelyföldön ma is BAJ az elvégzendő munka neve. BÁGY = föld, azaz földművelő, BÁGYasztó.
A nyelvből tudjuk meg, hogy a BOT, mint eszköz, három területen volt használt: földművelő ráBOToló, roBOToló szerszám, lendíthető fegyver és nemi TOBzódási BOT. A BOT jelen volt a munkavégzési folyamatokban. A magvakat BOTtal ütött lyukakba vetették, a gyümölcsöket BOTtal verték le, a gyökereket BOTtal ásták ki. Némelyik mai napig őrzi nevében a BOT nevét: BATUL alma, amelyet BOTOLva szereztek meg, s amelynek nem ártott az ütés. Ez a gyümölcs tartósan tárolható ma is a BOTOLás nyomaival, nem rohad, csak megtaplósodik az ütés nyoma. Van olyan gyökér, amely tájnyelvi és utódnyelvi nevében őrzi a BOT nevet: BATáta, PITyóka, PETerzselyem, PETrezselyem stb. Némelyik BOT alakú, de BOTtal is PÖTckölTÉK, PITszkálTÁK ki, és úgy készítetTEK TÁKot, éTEKet belőlük. A BOToló, ráBOToló munka végét nevezték elBOTolt, elBÜTült állapotnak. Székelyföldön ma is ez a neve. Erről még a bot címszónál a szótárban.
Innen az utódnyelvek: raBOTa, roBOTa, arBEIT, arBEJDe, arBEID, és más szavai.
A nyelvből tudjuk meg, hogy BOTkapcsolatú a szomBAT nap neve, mint munkától, BOTolástól mentes nap. A BOT szó, szomBAT (szom = hiány) nevében is megjelenik már a történelem kora hajnalán. A szombat címszónál bővebben.
A nyelvből tudjuk meg, hogy az első fegyver is BOT volt, BOTokkal védték javaikat a szintén BOTokkal támadó hordáktól. BOTokkal hadakoztak egymás ellen. Utódnyelvekben: bate, batle, batalia, batalion stb.
A nyelvből tudjuk meg, hogy az időbeosztás – hónapok, hetek – már az Özönvíz előtt a kezdetekkor, az első nagycsaládok, sátoralja törzsek idején kialakultak. A hét napjainak nevei is. Ezek sajátos: munka, közösségi tevékenységek, pihenés beosztásai nyomán kaptak nevet. Minden nap megnevezése azon a napon végzett tevékenység, vagy ahhoz kötődő fő jellemzők nyomán alakult ki a teremtés ősi nyelvén. Nem idegen eredetű egyetlen ilyen név sem a magyar nyelvben.
Az utódnyelvekben ezekből alakultak ki némely számok nevei a nap heti sorrendi neve után: négy – csütör, öt – pént. A szláv nyelvek hétközépi szerda nap ősnyelvi nevéből alakították a középjelentést. A házak közt középen futó járható útvonal, a szer. Székelyeknél, csángóknál ma is fel-, lejárnak a szeren. De, ők nem a közéjük soha nem keveredő szlávoktól vették át!
A nyelvből tudjuk meg, hogy ARKHIMÉDÉSZ csak újra felfedezte azokat a tételeket, amelyek már régtől ismertek az ősnyelvet beszélők, különben nem lennének a nyelvben az ismeret alapú, méret vonatkozású: mérték, érték, merít stb. szavak. A vizet, medencéket kutató ARKHIMÉDÉSZ neve teljesen átfordítva. SZÉDÉMIHKRRA, szedem ikra. Ha szeretem, SZEDEM a halIKRÁt. Hangzás szerint: ARKiMéDéSZ – SZeDeM iKRa hangváz: R-K-M-G-SZ – SZ-D-M-K-R. Eközben elmélkedett a vízbe mártott test tömege szerinti vízkiszorító jellemzőiről. A környezetében élők a fő alapjellemzője szerint adtak nevet neki.
PITHAGORÁSZ tételét ismerték Özönvíz előtt a PITire hegyezett, mAGAs HÁGÓRA emelt gúlák, piramisok építői, s a nulla fogalmát is. Pithagorász neve magyar nyelvelemekből áll, mint minden ismert ógörög név, megnevezés is. Az ógörög nyelv a teremtés nyelvének negédesen eszezett változataként különült el. PITHAGORÁSZ, az általa agyagba rajzolt HÁGÓRA emelkedő gúla ábrákat, TIPjeit, topjait, kiszárította, SZÁGOGATta, talán ki is égette. PITHAGORÁSZ – SZÁROGAHTIP, SZÁROGAT ÉPP. Vallásalapítóként SZIGORÚ TIPusú ember volt. Ő is a fő alapjellemzője szerint kapott nevet. PiTaGoRáSZ – SZáRoGaT éPP – SZiGoRú TiP hangváz: P-T-G-R-SZ – SZ-R-G-T-P – SZ-G-R-T-P.
SZOKRÁTÉSZ volt, aki SZÓKRA TÉSZ szavakat, azaz magyarázott, osztályozott, SZÉT ÁRKOSZta, elhatárolta, elkülönítette egymástól a különböző fogalmakat, és mindig SZÓTÁRKÉSZ volt.
A nyelv nem téved a megnevezések kialakításánál, rögzítésénél!
Mindhárom tudós az ősnyelv eszező ógörög tájnyelvét beszélte. Nevük is ezen alakult ki fő jellemzőik nyomán!
A nyelvből tudjuk meg, hogy a cserekereskedelemből átmenetként, a vas volt az első vásári fémfizetőeszköz. Ez már a sosemvolt, úgynevezett kőkorban, jóval a szintén mondvacsinált bronzkor, vaskor előtt, hiszen a vasat, rezet az Özönvíz előtt, a teremtés utáni emberi történelem első évezredében már ismerték, használták. Az emberiség történelmében nem léteztek az egész emberi műveltséget meghatározó szakaszokra osztó ilyen korok. Azok csak egyes térségeket elfoglaló törzsek, életet újrakezdő jelenségeinek helyi nyomai.
A ma oktatott történelem itt is ferdít.
A nyelvből tudjuk meg, hogy az ősnyelven kaptak nevet a kezdetben belakott földrészek: JÓl ROPPAnó, porhanyó, poronyó, JÓ ROPA termőföldű EURÓPA. A cIFRA és RIKA (gazdag) KIRÁlyi szépségű AFRI-RIKA – AFRIKA. A hatalmas kiterjedésű, nagy ÁZSIÓval bíró ÁZSIA.
A nyelvi összképből, a földrajzi nevekből tudunk a térségek akkori állapotáról. A Kárpát-tenger vize szakaszos lecsapolódását, üledék pallagok kialakulását. A Kárpát-medence lassú szakaszos felszáradása nyomán a folyókövető költözések, időrendben kialakuló települések nevei beszélnek létrejöttük történetéről. Székelyföldön Barótkövénél eredő patakot követve alapították BARÓT helységét a síkon. Vargyas patak folyását követők VARGYAS falut. Bár előbb a Trencs dombon, Trencsen (nem tót) építkeztek, a síkság felszáradása után a Vargyas patak mellé költöztek. A Detre folyását követők DITRÓt. Barasó forrásától leköltözők BRASSÓ alapítói. Ajta patak mellett népes családok lakhattak, mert három falu is kitelt belőlük: SZÁRAZ-, KÖZÉP- és NAGYAJTA. Bölön patak forrása mellől BÖLÖN lakói.
Példák a Duna-menti helységnevek. De a Kárpátokból eredő folyók és a kialakuló helységek nevei, amelyek a források jellemzőiről kapták nevüket, mivel ott indult el az emberi élet a kezdetek idején.
Erőteljes példa erre a KÜKÜLLŐ forrásvidéke is sűrűn telített kövekkel, régiesen KÜEKkel, KŰKkel. Mintha a KŰK ELLEnék, szülnék. KŰK ELLIk, KÜK OLLÓja, gidája, fia-lánya, KŰKön ÜLŐ: KÜKÜLLŐ. A világhálón felvétel is lelhető a kűkkel telített forrásvidékről. A forrásánál sűrűn lelhető csillámló ARANYszemcsékről kapta nevét az ARANYOS folyó Az iSZAMló, iSZAMOS iSZApú szőke SZAMOSok, a szintén ISZApos szőke TISZA is forrásvidéke jellemzőiből nyerte nevét, a VÍZTOLÓ s közben tISZTULÓ VISZTULA, valamint az összes többi folyó is.
A földfelszíni változásokat követő események meghatározták a folyók körül élők életét, akik a víz apadásával lassan költöztek mind alább-alább, és többnyire a források jellemzői szerint adtak nevet kialakuló településeiknek, helységeiknek, s a folyók a torkolatig forrásuk jellemzői nyomán kapott neveiket őrizték meg. Így kapunk képet elmúlt évezredek történelméről, s megtudjuk a települések kialakulásának sorrendjét is. Fényt derül arra is, hogy a Kárpát-medencében – Európa többi nagytérségeitől eltérően – a helységek kialakulása: hegyvidék –> alföld irányú volt. A hegyvidéki települések évszázadokkal, évezreddel régebbiek, mint a síkvidékiek. Kutatni kellene a forrásvidékek körül az első ősi telephelyek nyomait keresve.
A nyelvi összképből, a földrajzi megnevezésekből ismerjük fel, hogy az ősnyelvet megőrző fő törzs itt székelt a Kárpát-medencében jóval a római kort megelőzően, már az Özönvíz utáni első századoktól, sőt már az Eszter, Iszter folyó, a Fekete tenger kialakulása előtt. E nép, az itt letelepedése után, soha nem vándorolt, nem hódított, csak muszáj önvédelemből fogott fegyvert. Ők adtak nevet mindennek a térségben. Ők voltak a székita, szkíta nép ősnyelvet őrző, szorgalmas, munkálkodó főtörzse, nem az Ázsia térségében élő, idegenekkel is keveredők. Nem tudni pontosan, hívták, vagy bebocsátást kért tőlük Árpád fejedelem katonai hadi népe.
Bár Árpád bejövetele nem honfoglalás volt, csak befogadás, végül úrrá lettek az ősnyelvet őrző főtörzs fölött.
A kialakuló földrajzi nevekben, a nyelv rögzíti, mi, hogyan változott a tenger vízszint emelkedésével megszűnnek a földrészek közti átjárók. Atlantisz eltűnik, a szárazföldi út megszűnik Afrika Jóropa (Európa) közt Gibraltárnál. Északon csatorna alakul ki, elvágva a kalét, utat a Brit-föld felé, Alaszkánál megszűnik az átkelő. Az északi Bel-tóból Balti-tenger lesz, víz alá kerülnek városok a Földközi-tenger és Fekete-tenger közti térben. Afrika, Adria partvidékén lakott térségek kerülnek víz alá, elmerül Heraklion, kialakul az Átrontó-szoros (Otrantó), szigetté válnak Szicília, Korzika stb.
A nyelvi összképből, a meghatározó ősi törzsek sajátos jellemzői nyomán kapott neveiből, ismerjük fel – tetszik vagy nem tetszik – a létszámban szaporodásuk révén az alaptörzsekből kialakuló nemzetek fő jellemzőit: barangoló, csatangoló, marcangolók, mongorolók, szokotáló kiszámítással élők, székelők, törők-zúzók, türkölők, galléros flancolók, spannos merev, ólálkodó viselkedésűek, kotrobáló keltaibérek stb.
A félreértések elkerülése végett, szeretném kiemelni, hogy az összes földrészeken létező, magyar nyelven jól érthető földrajzi megnevezések (tamana) nem azt jelentik, hogy ott valaha magyar uralom volt, csak azt, hogy az akkor még egyetlen ősnyelv volt a névadó nép beszélt nyelve, amelynek akkor nem volt semmilyen neve, mert nem kellett megkülönböztetni semmilyen más nyelvtől, s amely a mai magyar nyelvvel azonos. A később módosuló nyelvek beszélőinek ajkain a megnevezések is módosultak, de alkotó gyökeik nem változtak, s így felismerhetők.
Ázsia némely részén a hadakat viselő szkíták, és a még ősnyelvet beszélő volgai bolgárok adtak földrajzi neveket.
Az újabb kori földrajzi nevek is ősnyelvi gyökökre épülnek, mivel egyetlen nyelvnek sincsen más szóalkotó eleme, csak az ősnyelvből megörökölt gyökök, hangcsoportok!
A nyelvészek előszeretettel jelölnek meg szavak eredőiként, közvetítőiként oly nyelveket, amelyek a történelmi újkorban alakultak ki. Ezek a végleges alakjukat alig több mint 6-800 éve elnyert, de azóta is folyton alakuló nyelvek – például a latin utcanyelv utódai: francia, spanyol, portugál, olasz, okcitán stb.– a nyelv-, szóeredet kutatásban nem alapnyelvek, amelyekhez igazodni kellene! Ezek mindegyike csak egy a sok többi utódnyelv közül. E nyelvek összes gyökei, szóelemei ősnyelvi eredetűek, és jelentésük, összes jellemzőik csak a mai magyar nyelven magyarázhatók meg!