FÖLD – Az égitest, amelyen élünk. [? – föl] A FÖLD F.L – L.F gyök: FöL – LaF (f > z: laza). Az F hang, a FÖ ősgyök a teremtői erő jelölője. A FÖLD FÖL van FÜggesztve az űrben, és száguLD pályáján, magával HORDozva a HOLD bolygóját ( r > l, Hord – Hold), mint köLDökön anya gyermekét.
Ezt nem a modern tudomány fedezte fel, hanem az emberi lét kezdetekor már tudatva volt, különben nem lenne szóalkotó elemeiben is értelemmel bíró, magyarázható a FÖLD szó. A modern tudomány csak újra felfedezte, mint Arkhimédész a víz felhajtóerejének törvényét. Erről bővebben a mér címszónál. Az LD hangcsoport – ÖLD/Ö – jelen van a FÖLDdel kapcsolatos kifejezésekben is. A FÖLD a zÖLD növényzete révén tartja el élőlényeit. Oly ÁLDOtt hely, ahol az összes élőlény OLDOtt bOLDOgságban ÉLDEgélne teljes megELégeDÉsben, ha az önzés nem vezetne harácsoláshoz egy bizonyos embercsoportot az összes kincsek összelopkodására. A jelenlegi állapotban is, a mai lakosság többszöröse élhetne a FÖLDÖn, ha az önzést kizárnák, és mindenki jóindulattal vállalná a közterhet. Csak a gazságot, gazdagságot kellene megszüntetni. A FÖLD mintegy kÖLDÖkzsinóron táplálja lakóit. A termőFÖLD megadja a zsOLDOt a megművelőnek. A FÖLD pÉLDAként (f > p, péld – föld) áll arra, hogy még lehetnek benépesített bolygók a jövőben. A FÖLD név ősmag-nyelvi alakja, néhol világ jelentésre módosulva jelen van az utódnyelvekben is, ahol esetenként a D hang zöngétlen párjára, a T-re, az L az erős R hangra vált. Ilyenek az angol world, német Welt, Erde, dán, norvég verden, svéd värld, izlandi veröld stb. Az LD páros, mint alvó L.D – D.L gyök: LeD – DeL a LED, LÉGY szavakban röpülő, szálló állapotot jelöl. A névadó tudta, hogy a FÖLD OLDOttan, semmitől nem zavartatva kereng saját pályáján. A LID, DIL, DAL szavak szeretett, bOLDOg állapotról szólnak. A DILi jelentése az ősnyelvben: szeretet, tisztelet. A DALolás kellemes érzelmi szárnyalás. A CzF Szótár leírása: „Eredeténél fogva a magasság (fö, föl) eszméje lappang benne, mennyire alvilágunk azon szilárd részét teszi, mely a vizeken felülemelkedik. […] Földkerekség, kerek föld. […] Ország, tartomány, vidék. […] Legszorosb ért. szervetlen ásványtest, mely egész tiszta állapotában száraz, dörzsölhető, eléghetetlen és feloszolhatatlan, a mely a földteke fölepének legnevezetesebb alkotó része.” A föld szó mértékegységként is használatos. Tovább a CzF Szótárban: „Bizonyos mértékre vett földrész vagy vonal, mely a földön huzatik vagy képzeltetik. Hold-, lánczföld, egy teleknyi föld. Tíz ekés föld. Egy mérföld.”