FLAGRÁNS – Meggyőző, nyilvánvaló. Vakmerő. Felháborító, botrányos. Kirívó, ordító. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] Az FL páros, mint szókezdő, jellemzőt rejtő F.L – L.F alvógyök: FeL – LeF, a FÖLényes, FELlengős szavakban minősíti a felháborító, botrányos maFLA viselkedést. Az FL hangcsoport – A/FLA – az ÉSZLEl (éflel) szóban (románul: afla) mutatja a tudatot elérő kÖZLÉst. Itt szerepet kap az F > SZ > Z váltás. A mAFLA szó FÜLet jelent, erről a mafla címszónál. Az F.L – L.F gyök: FüL – LeF a fennforgó eset FÜLlel észlelhetőségét mutatja. Az FL > VL váltással V.L – L.V gyök: ViL – LiV, amely a VILágos szó alapja. Ami nyiLVánVALó, az VILágos, érthető. A LAG, LEG a felsőfokot jelenti. A GR hangcsoport – AGRÁ – AGRÁn, UGRÁn, a nagy (magasra ugró) meglepetés vagy felháborodás UGRAsztó hatását írja le. Az elkövető lehet UGRAbUGRA, bUGRIs, UGRÁló egyén. A G.R – R.G gyök: GöR – RöG, az ilyen ügy lehet GIRbeGURba, zavaros, így GORombaságot is kiváltó következmények halmaza. Az ÁNS – ÁNT – ÁNY minősítő. Bár utódnyelvi szó, egyetlen nyelven sem adható rá magyarázat – a mindenható latin nyelven sem –, mert minden eleme magyar.
A latin nyelvbe csak befagyott vagy beszáradt – ahogy tetszik.
FLAMINGÓ – Hosszú nyakú és lábú, rózsaszín tollazatú gázlómadár. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: flamand] A FLAMINGÓ az F.L – L.F alvógyökből indul: FaL – LeF. Az FL hangcsoport – A/FLA – a könnyű ÉSZLElhetőséget (éflel) emeli ki, ugyanis legfontosabb névadó jellemzője, szembetűnő VILágos (f > v) LÁNGszíne, amelyet könnyen FELfog a szem. Tetszetős karcsú, magas, rózsaszínű vagy LÁNgszínű madárról lévén szó – a fényjelenség észlelés ösztöni LÁ ősgyökének a rámutató ÍM ősgyökkel való összeolvadásából kialakuló LÁM gyökszó. Az M hangcsoport – AMI – e madarak küllEMÉnek szEMEt gyönyörködtető kellEMEs látványa. A flAMIngók nagy tÖMEgbe gyűlnek össze. E szépséges LÁtvány okán van jelen a névben az IN kellemi gyök.
Az NG hangcsoport – INGÓ – jellemzőit hordozza: kecsesen INGÓ, bolyONGÓ, csatANGOló, hajlONGÓ madár. Táplálkozási módja is lehet egyik névadó jellemzője. A sekély vízben hajlONGÓn, bolyONGÓn előrehaladva, csőrét tolva, mintegy FALja a vizet, amelyet aztán dugattyúként működő nyelvével kiLEFetyel, miközben a csőrében levő finom szűrőlapokon, kiszűri az apró állatokat. A magas lábakon vízben gázoló madár a repüléshez készülve, a vízen taposva szerez lendületet a felrepüléshez. Valószínű ez az ácsINGÓzó állapot képe is megjelenik, mint névadó jellemző a nevében. De névadó lehet zajONGÓ, zsibONGÓ tulajdonsága is. Az ONGÓ, INGÓ stb. értelemadók, amelyek az NG párossal alakulnak ki, és magyar nyelvi azonosítók. Hiába próbálkoznak bármiféle magyarázattal különböző szótárakban: spanyol, flamand és más eredettel. A madár már az első emberek által nevet kapott az akkor beszélt egyetlen nyelven, az ősnyelven, ősmag-nyelven, ősmag(yar)-nyelven, fő jellemzői nyomán. A név értelme, mondanivalója csak a magyarázó nyelven fejthető meg. Egy kitűnő leírás róluk Dr Gebhart Antal tollából itt: http://www.huszadikszazad.hu/cikk/a-nyakiglab-madar-a-rozsas-flamingo