FIX – Rögzített, megszabott. Szilárd, el nem mozduló. Biztos, bizonyos. Ilyen fizetés. [német < francia]
A FIX*, FIKSZ az F.K – K.F gyök bővítménye: FiK – KiF (f > p: kép). Ami FIX – FIKSZ, az rögzítve FEKSZik, írhatnánk: FEXik.
A CzF Szótár a FIK gyöknél ezt írja: „elvont gyök […] Értelme egynek látszik a rokon hangú bök szóéval.” Tehát olyan, ami böKéssel, SZúrással rögzítve van.
Az F.K gyök a FÉK szó alkotója is, amely rögzített állapot előidézője. Ami FÜGG (k > g), az is rögzített, ami FOGott, szintén. A FAGY is odaFOG, rögzít, azaz FIKszál, FIXál. A fordított gyök: KIF, s ez f > p váltással KIP > KÉP, ami rögzített, azaz FIX állapot.
A KSZ kötött mássalhangzó-párost X-el jelöli.
A KSZ hangcsoport – IKSZE – általában mozgást kifejező: cselEKSZIk, igyEKSZIk, tolAKSZIk, de mindegyikkel arra törEKSZIk, hogy javakat gyűjtsön, s ha majd boldogan elfEKSZIk nyugágyában, legyen tele a bUKSZA, legyen ÉKSZEre, és fIKSZEn, azaz biztosan rÖGZÍtve legyen anyagi állapota. A fIKSZÁl – rÖGZÍt ugyanazt jelenti k > g és sz > z hangváltással.
A KSZ páros, amely K.SZ – SZ.K gyökként: KéSZ – SZéK, a KÉSZ szó alkotója, fordítva SZÉK, elvégezve a munka, nyugodtan ülhet, KÖSZöni, tele a bőség KÁSZuja.
Se nem német, se nem francia, hiszen egyik sem tudja bontva magyarázni, nekik csak egy hangcsoport, amellyel rögzített állapotot jelöl. Mindkettő megörökölte a szóelemeket az ősnyelvből.
KSZ – SZK: ami fiKSZ, az nem máSZKál, hanem feKSZik féSZKelt, vaSZKolt helyén.
——————————-
/*/ Mivel a szó a KSZ kötött mássalhangzó értelmi körébe tartozó, lehetne írni magyarul: FIKSZ. Különben a tyúKSZart, amely KéSZtermék, írhatnánk egyszerűsítve, akadémikusan: tyúXar.