FINÁLÉ – Befejező tétel. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: olasz] A FINÁLÉ szó az F.N – N.F gyökből indul: FiN – NiF (f > v: nívó). A FINÁLÉ szónak köze van a FINom fogalmához. Ha egy műveleti sorrendről van szó, az mindig a durvából kiinduló, és a VÉGső cél a FINomítás. Egy munkadarabot a munkafolyamat VÉGső szakaszában csiszolnak, FÉNYesítenek, FINomítanak, hogy elérje a megfelelő műszaki NÍVót, színVONalat, illeszthető legyen a többi alkatrészhez. A ’Minden jó, ha a vége jó’ örökérvényű mondás értelmében a FINÁLÉ örömre ad alkalmat. Az IN kellemi ősgyök. Az N hangcsoport – INÁ – jelen van a fINOm, csINOs, kÍNÁl, csINÁl szavakban. Az N.L – L.N gyök: NáL – LeN, a csiNÁL, kíNÁL, kaNÁL szavakban folyamatot ír le, kezdettől a végéig, a készen LENni pillanatig. Az L hangcsoport – ÁLÉ – jelen van a gÁLA, ELEgáns, ÉLEt és más szavakban. Ezek a kELLEmes oldali kifejezések (van ellen oldali is). Visszatérve a FINomhoz, az étel is akkor éri el a FINom ízek teljességét, amikor minden ízesítés VÉGet ért. Az utolsó csipetnyi só, és kész, VÉGe, FINom, elérte a kíVÁNt NÍVót, szintVONalat, színVONalat, így vége a műveletnek (fonal vége: finál), ez a FINÁLÉ. A latin gyökerű nyelvek zömében a FIN, FINE = vége. De a szó minden elemét az ómagyar ősnyelvből örökölték.