FICSÚR – Piperkőc, nyegle fiatalember. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román] Ez a szó a román nyelvbe a magyar nyelvből jutott és nem fordítva. A FI ősgyökből indul. Eredetileg az F.C – C.F gyökszó volna: FiC – CiF, ez módosult CS hangos alakra. A FICSÚR olyan ÚRFI, aki a CzF Szótár szerint: „Nyalka fi, úrfi, ki igen ki van cziczomázva, piperézve; piperkőcz. Hangváltozva: fityúr; tájszólással: ficsór.” Tehát felcicomázott (régiesen: csicsomázott), innen a FICSÚR. De ha fordítjuk: ÚR-FICSka, és ha ezt vissza, akkor: FICS-ÚR, FICSÚRka. A C hangos változata FICkló. A FI-CSÚR, FI-CSÓR utal arra is, hogy fiatalkorban CSÓRók, székelyül CSÓRék, CSURdék (meztelenek) vagyunk, azaz nincs számottevő vagyonunk. A szónak minden eleme magyar. A román nyelv megörökölte. A CS hangcsoport – ICSÚ – a jellemzőkben: A fICSÚr még nem teljesen felnőtt, azaz kICSI, a viselkedése lehet OCSÚ, azaz alACSOny erkölcsiségű. A bECSÜlet nem mérvadó nála, inkább minden valós értéket lebECSÜl. Többnyire tétlenül, cél nélkül ÁCSOrog, ÜCSÖrög. A FiCSúR – úRFiCSka hangváz: F-CS-R – R-F-CS-k. A mai fICSÚrok fölös kölöncökkel felcsICSOmázva, tInCSEkbe kenőcsözött, fényesített, tépett hajjal ÜCSÖrögnek a bárokban, kávéházakban, kupikban, koncerteken, és nem érdekli őket a valós értékeket tartalmazó élet, csak a semmittevés.