FICSÚR – Piperkőc, nyegle fiatalember. [MÉKSZ szerint: román] E szó a román nyelvben magyar nyelvi örökség és nem fordítva. Ezt a szófordítások igazolják. A FI ősgyökből indul. Az igazi az F.C – C.F gyökszó volna: FiC – CiF, ez módosult CS hangos alakra. A FICSÚR olyan ÚRFI, aki felcicomázott, régiesen: csicsomázott: FICSÚR. Ha fordítjuk: ÚR-FICSka, és ha ezt vissza, akkor: FICS-ÚR, FICSÚRka. A C hangos változata FICkó, kóFIC. A CS hangcsoport – ICSÚ – a jellemzőkben: a piperkőc, elkényeztetett fICSÚr még nem teljesen felnőtt, azaz kICSI, a viselkedése lehet OCSÚ, azaz alACSOny erkölcsiségű. A bECSÜlet nem mérvadó nála, inkább minden valós értéket lebECSÜl. Többnyire tétlenül, cél nélkül ÁCSOrog, ÜCSÖrög. A mai fICSÚrok fölös kölöncökkel felcsICSOmázva, tInCSEkbe kenŐCSÖzött, fényesített, tépett hajjal ÜCSÖrögnek a bárokban, kávéházakban, kupikban, hangversenyeken, és nem érdekli őket a valós értékeket tartalmazó élet, csak a semmittevés. A CS.R – R.CS gyök: CSóR – RiCS, a fiCSÚR, fiCSÓR utal arra is, hogy fiatalkorban CSÓRók vagyunk, azaz nincs számottevő vagyonunk. Székelyül a CSÓR gyök, bővítménnyel meztelent is jelent: CSÓRé, CSURdé, vagyis pucér. A fiCSÚR körül csak a RICSaj nagy, tehetség semmi. A CzF Szótár szerint: „Nyalka fi, úrfi, ki igen ki van cziczomázva, piperézve; piperkőcz. Hangváltozva: fityúr; tájszólással: ficsór.” A szónak minden eleme magyar, a román nyelv csak megörökölte. A FiCSúR – úRFiCSka hangváz: F-CS-R – R-F-CS-k.