FESZTIVÁL, ESZTER (újra)

FESZTIVÁL – Országos vagy nemzetközi jellegű ünnepélyes előadás, bemutató stb. sorozata. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: angol < latin] A FESZTIVÁL szintén az F.SZ – SZ.F gyök bővítménye: FeSZ – SZeF. A FESZ gyökszó a tartósan felhangolt, szétterült (esz) lelkiállapotot jelenti a latin FESTivitas – vidámság, jókedv, szórakozás – jelentésű szóban, amely a többi latinutód nyelvben is jelen van e gyökkel. Az ünnepi hangulat is okoz FESZ helyzetet.

Olyankor FESZesebb az öltözet és a tartás is FESZesebb. Ünnepre SZÉPen (f > p) kiöltöznek. A német FEST = ünnepség. Ez angolul FESTIVITY. Az ESZ meghatározó értelemadó ősgyök, amely a kiterjESZtett állapotot jelenti, akár a terpESZ szóban is. Minden nyelvi szóalakban jelen van az azonosító SZT páros, amely nem engedi kihazudni az ősmag(yar)-nyelvből. Az ünnepségekkel kapcsolatosak az: ünnepi asztal, az ételek fogyasztása, örömfakasztó események, végül már fesztelen kötetlenség, s mindezek mellett a kölcsönös tiszteletadás kötelezettsége. Az SZT páros körül kialakul egy értelemadó hangnyaláb, amely minden szóba beviszi a nyitottság, szétterülés értelmét. Ilyenek: ESZTEna, ESZTErhéj, fESZTIvál, ESZTEndő. mASZTOdon stb. Az ESZTEr női névbe is az átfogó, kiszélesedő, önzetlen nyitottság értelmét viszi be. Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ alvógyök: SZéT – TiSZ, még rejt FESZTIVÁLhoz  kötődő jellemzőt. Az ünneplés érzelmileg felSZÍTott, SZÉTterülő lelkiállapot, esetleg előreSZŐTT tervek alapján bonyolódik. Talán valakinek, valaminek TISZteletére rendezik, TÓSZtok, azaz méltató SZÓT ejtő pohárköszöntők hangzanak el. A feszTIVálhoz különböző műsoros TEVékenységek kötődnek. A szó minden alkotó eleme ősmag(yar)-nyelvből eredő.    

ESZTER – A név már a korai kezdetekkor kialakult az ősmag-nyelvben. Az első Ádámi mondat: Né vasz te! Nő vagy te! Ebben a mondatban tömörítve áll egy sor titok, melyet fel kell deríteni. Benne van az, hogy NÉ, azaz nőről van szó, céloz a NÉVadásra, amely: ÉVA. NÉ vasz te, NÉ Vasz te – nÉ VAsz te – NÉ VAsz te, né vASZ TE/R – ASZTER, ESZTER.  NÉ VAsz szómegfordított alakban VÉNAsz, majd latinul VÉNUSZ, vÉNA, ENÉ/h, mélyhangú változata ANA ma ANNA (anya). Tehát egy sor női név rejlik egyetlen rövid mondatban, és ez jellemző a magyar szavakra ma is, mert a magyar szavak alkotó hangjaikkal magyarázatot adnak önmagukról.  A névben levő SZT páros körül levő értelemadó hangnyaláb – ESZTE – minden szóba, így az ESZTER női névbe is az átfogó, kiszélesedő, önzetlen nyitottság értelmét viszi be. ESZTER tehát nem zsidó név, amint előszeretettel hangsúlyozzák úton, útfélen egyes névmagyarázók. Már csak azért sem, mivel a név keletkezésekor még nem létezett semmilyen nemzetiség, nemhogy zsidó nép! Később esik szó ESZTER nevű nőről a Biblia Eszter könyvében. Ott írja, hogy egy Hadassa nevű zsidó lányt kívántak becsempészni a királynak bemutatandó fiatal lányok közé. Mivel nem akarták tudatni zsidó eredetét, így nem mehetett saját nevével. Ezért egy helyi nevet választottak, az ESZTER nevet. Tehát a név már létezett, közismert helyi név volt. Jóval azelőtt, az első ESZTER okos, ESZes nő volt, csillogó szépségű, igazi fényOSZTó  saját TERületén (oszter, Eszter). Olyan, aki tanít, ESZTEt vagyis okosít. Volt benne ÉSZTEtő ERő. Ha úgy látta, TERjESZtette hatáskörét, ha szükség volt RETESZre zárt, így védve magát, övéit. Nem volt önző, ERESZTett másnak is TERményéből, mert ESZ-TER – SZE-RET. A babilóniai ISTÁR, ISZTÁR istennő neve is hasonló. Az ESZTER = CSILLAG. A ma oly sokat hangoztatott SZTÁR is innen, ez ősmag-nyelvi szóból ered.