FEMININ – Nőies. Női jelleget mutató. [MÉKSZ: nk: latin] A FEMININ az F.M – M.F gyökből induló szó: FeM – MeF (f > s, sz). Az ősmag(yar)-nyelvi eredet bizonyítható, hiszen az EM gyök nőt jelent a mindkét nemet tömören kifejező EM-ber szóban. Az EMessége alatt magzatának terhét EMelő, majd megszült csEMetéjét EMlőiből EMető. Ő a FEM, a nő.
A FEM gyökben van még több érdekes vonás, az F hang, a Feszes (ferős, forca, forte) erő hangja, amelynek benne kellett lennie az ősmag(yar)-nyelvi szóban is, ha az asszonyi tűrőképességet akarta kifejezni szóban. A FérFiből vétetett az asszony (fem). Az M hang értelme körüllengi az anyaság szerepének mozzanatait. A kicsi ösztöni m-m-m hangjai az anyuka, a maMI iránti szeretetét jelzik alaphangon. Az EME, nyáMI, (a-nyámi, anyá-mi), MINden az anyukától, mert MElle az EM forrása, öle a kellEM ágya, és ő a pillanatnyi MINdenség a kicsi számára. A FEM – FÉM – FÉN – FÉNY, ez az igazi nő(!), akinek küllEMe, kellEMe, bája, valóban olyan FENséges FÉNY az igazi(!) férfi életében, amely bearanyozza azt. A kellEMI IN gyök vitathatatlan ősmag(yar)-nyelvi eredetet jelent. Ez a legerősebb érv, mint azonosító. A nő az EMber (pár) fINomabb oldala, kellEMes jellEMzői: csINos, csINtalan, kedvesen INcselkedő, a férfi kellEMI INgereit felfokozó, így számára meghaladhatatlan értékű kINcs. Az IN gyök ősmag(yar)-nyelvi eredetét bizonyítja, hogy a női nEMI szerv nevében is jelen van: pINa. A FEMININ kétszer is tartalmazza az IN értelemadó kellEMI gyökszót. A FEM gyök még mást is mond: A FÉM erős anyag, az igazi nő erős anya, ragyogó FÉNYe a családnak. E szót felbontani értelmes elemekre, azokra magyarázatot adni csak az ősnyelv egyedüli egyenes ágú örökösén, a mai magyar nyelven lehet. Az utódnyelvek csak a szót örökölték meg, értelmét, magyarázatát nem ismerik.