RÉZ, VAS, VÁSÁR
Már az Özönvíz előtt volt fémolvasztás és komoly fémművelés. A Biblia ír egy Tubálkan, Tubálkain nevű férfiről, aki a fémek olvasztásának, kovácsolásának volt a mestere. A fémek akkori jelenlétére rengeteg bizonyíték található a Földön, de ettől a régészek, történészek viszolyognak, ugyanis az eddig megírt történelemkönyveik jó része tűzre dobhatók komoly tényszerű, kutatás nyomán. Noé bárkájában fémrácsokat találtak.
A nyelvből kivehető, hogy SOHA NEM LÉTEZETT VILÁGSZINTEN oly élesen elhatárolt KŐKOR, BRONZKOR, VASKOR, ahogyan azt elénk tárja az írott történelem. Legfeljebb helyi jellegük lehetett, kisebb-nagyobb népcsoportok, életet újrakezdő erőfeszítéseinek alapot vető nyomai, különböző időszakokban, térségenként. A nyelv szavaiban jelen vannak olyan bizonyítékok, amelyek szerint a szerveződő, alakuló emberi közösségekben a történelem korai kezdetén már foglalkoztak fémolvasztással, és használták a VASat, REZet, ÓNt. A VÁSÁR szó kialakulása is jó bizonyíték.
A RÉZ megnevezéséből kiérezhető, hogy meghatározó volt kötődése a ZENÉhez. A fém a RÉZ nevét, a kiváló REZzenő képessége, rezZENEte nyomán kapta már a kezdetek idején, az Özönvíz előtt.
A RÉZ, KUPRÉZ, KUPFER (cuprum, copper) megnevezéséből világosan látható, hogy kötődik a tűzhöz: POK – KOP, a KÚPkemencéhez, amelyben olvasztották. Elején nem ismertek ennél keményebb fémet, ezért adták a kupFER nevet.
Később rájöttek, hogy a vas erősebb és azt ruházták fel FERŐS névvel. A KUPFER a jó REZzenő hangja nyomán kapta a KUPRÉZ, majd rövidülve a RÉZ nevét. A nyelv bizonyítja, hogy előbb a REZet olvasztották, különben a vas nevéhez fűződne a KÚP gyök.
Az ÓN függőleges mélység mértékvételnél fONtos fém volt, és a súlymértékeknél is fONtoltak vele már az Özönvíz előtti építkezéseknél is. Egy szó, megnevezés soha nem alakul ki véletlenül, csak úgy, névadó ok nélkül.
A VÉLETLEN, az esetlegesség SOHA nem volt TUDATOS ALKOTÓ tényező!
A rögtönzés sem véletlen, valamilyen kiváltó oka van. Minden szó tudatos, akaratlagos alkotás, minden szónak története van, egy szó minél hosszabb, annál több névadó jellemzőt tartalmaz.
Mind a VAS, mind a RÉZ nevei már az egynyelvűség idején, sőt már az Özönvíz előtt kialakultak.
A VAS szó különleges szerepe a kezdetek idején
A VAS szorosan kötődik a VÁSÁR fogalmához. A VÁSÁR sem úgy kapta nevét, hogy rádobták, mint egy pokrócot, tessék, ez a neve, vigyétek. A nyelv szavainak kialakulásában ilyen nincs! Volt, van egy meghatározható kezdeti ok, a névadó jellemzők döntőek. Megfigyelhetők a hangok. Mindegyik sajátos értelmét viszi be a szóba.
A V hang az örökös Váltás, Változás, az erős Venni, Vinni Vágy, mint kényszerítő ok. Magával Vonz, beleVisz, Váltásra késztet, kényszerít.
Az S a Súly, a Súly, az összekötéS, kapcsolódáS, csatoláS, az erőS, örököSen mágneSszerű vonzáSra, vonzódáSra kényszerítő Sürgető hatáS. Egyik oldalon a bőSég, máSikon az üreSSég, ennek kitöltéSe, egyenSúlykereSéS.
Az R az eRős hatás, a cseRe, az űR kitöltésre kényszeRítő éRzés eReje.
E hangok közti űrt az Áhító, szÁllongó, vÁltÁst sürgető nyitott Á hang tölti ki.
A teremtett világban minden a kiegyenlítődésre törekszik. Ez a természet alaptörvényeinek egyike.
VÁSÁR – a VÁSÁRra ösztönző kényszer alapja a VAN és az ŰR, a Sok és keVÉS. A birtokolt jaVAk SokASÁga, ugyanakkor más szükséges jaVAk hiánya, egy létező ŰR, VAK állapot, amely betöltésre VÁRt. Egyik vidéknek ebből SOk volt, a mÁSIknak keVÉS. Amije nincs, arra VÁSIk a foga. A vÁSÁrban mindig a mÁSIkra vÁSIk a foga. Erős kényszERítő ok a jaVAK csERéjére, hogy a VAK űr beteljen, a hiányÉRzet megszűnjön.
Tehát a VÁSÁR fő szerepe a természetes egyensúly kialakítása volna. Az emberek, embercsoportok által birtokolt javak egyenlegének kialakítása, szabályozása.
Némelyeknek oly dolgokra VÁSOtt foguk, ami nekik nem volt. A semmittevő, hitVÁny fajzatok ezt rablással, loptával (harc) oldották meg. A becsületes emberek az ÁRuk ÁRral vagy csERével megVÁltáSÁRa törekedve láttak megoldást. ÁRucsERe addig is volt egyének közt. A karaVÁnok is összefutottak néha kereszteződéseknél, VÁlaszutaknál, lerakták ÁRuikat, némelyiket kicsERélték, innen is elVÁSott VAlamely, ÁRu, onnan is, s indultak tovább. Az ilyen ESEtek többször megISmétlődtek. ÁllandÓSUltak a helyek az ismert keresztutaknál. Az időpont a Hold járÁSA szerint tudatOSUlt, majd megszületett az időszakonként ISmétlődő VÁSÁR gondolata az utak találkozÁSÁnál, és a megfelelő időben ehhez igazodtak. Az ilyen útkereszteződéseknél törvényszerűen épültek ki fontos települések.
A VÁSÁR szó a V.S – S.V gyökből indul: VáS – SáV, az erős VAS szó az alap. Bizonyíték a mindenkori erős VARázzsal bíró, VÁSárlásra kényszerítő hatás, amely a MAGam felé VONzásban éri el a csúcsot, és a vÁSÁrban teljESEdik be. A MÁGnes GOMolyító tömegVOnzÁS. A V hang a Változás, Váltás fő kifejezője is a nyelvben. A VÁSÁRkor, VÁSÁRon két egymással szembenálló tényező: eladó – vevő, egyiknél van az ÁRU, a mÁSIknál az ÁR. Mindkettőnek a mÁSIkra vÁSIk a foga. Az ÁRU és az ÁR utat VÁlt, mondhatnánk: haladási SÁVot cserél. Az ÁRUt ezen az úton, SÁVon hozták, és mivel az ÁRUt ÉRtékre, ÁRra VÁltják, elVÁSIk, a mÁSIk SÁVon megy tovább. Fő tényező a VEVŐ is, nélküle nincs VÁSÁR. A cserekereskedelem utáni első fizetőeszköz a VAS. Innen a mondás: Nem megyek a VÁSÁRba, mert nincs egy VASam se. Az eladott ÁRu ÉRtékét az eladó felVASalta a vevőtől. Akinek nem volt egy VASa sem, fizetés nélkül akart elVASalni. Régen a VÁSÁRi tolvajokat VASRA verték, tömlöcbe vetették. VáSáR – VaSRa hangváz: V-S-R – V-S-R.
Tehát az első VÁSÁRi fizetőeszköz a VAS volt, mint akkori legnagyobb gyakorlati ÉRtékű fém, mert a mindennapi életben a leghasznosabb, leghasználtabb fémre volt leginkább szükség. Némelyek mondják, hogy az alig két évszázada elterjedő VAS pénzérmék használata után alakult ki a fent említett VAS – VÁSár kapcsolat. Ám a VÁSÁR szó olyan ősi, mint az emberi társadalom és a szó kialakulása kiváltó okainak egyike épp a VAS volt, amely az ősiségben valós gyakorlati értékének jelképes súlyával volt jelen a mindennapi életben.
A vÁSÁr másik jellemzője szintén az S hangcsoporttal: az ürESSÉg feltöltÉSE a bŐSÉges árufelhozatallal. A szózáró S.R – R.S gyök: SáR – RéS. A váSÁRlással betöltünk egy RÉSt. Ősi mondás a bőségre: annyi van, mint a SÁR. A váSÁRban nagy az árufelhozatal, annyi van mindenből, mint a SÁR. Ez valós jellemzőként is él: ugyanis esős időben a váSÁRtéren tényleg nagy a SÁR is. Ez sem tagadható, az sem, hogy minden váSÁR eRŐS vonzó hatÁSÚ (sár – rős, a vas másik neve: ferős), mindenki ott akart lenni. Egy ősrégi mondás: Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony. A VÁSÁRban az elkelt termékre azt mondták: elVÁSott, úgy VÁSott el, hogy VASat adtak érte. Vagyis VASért elVÁSó. Ez azt jelenti, hogy kezdetben az áru a VÁSÁRban VAS ÁRon ment el, VASban fizették. Ez volt a korai kezdeti állapot, és a kezdet mindenben meghatározó, főként a névadásban. VáSáR – VaS áR hangváz: V-S-R – V-S-R.
Ha elkelt az áru, mondták úgy is: ez elKOPa (a kofa egyik névadója). A VÁSni szó tehát tűnni jelentésű is. Ez érvényes a mindenkori VASeszközökre is: elkopnak (tengely – persely), elVÁSnak, vagyis nyomtalanul eltűnik, kopik bizonyos részük. A VAS másik párhuzama a VÁSÁRral, az erőS, Sűrű tömörüléS.
Jellemző a SÓVÁR tekintet az értékes árukra. VáSáR – SóVáR hangváz: V-S-R – S-V-R.
A VÁSÁR színes forgatagának VARÁZSa örvényként magával ragad, VARSAként befog, rabul ejt, elbűvöl, nem enged szabadulni. VáSáR – VaRáZS – VaRSa hangváz: V-S-R – V-R-ZS – V-R-S.
Közeli személyi kapcsolatnál, az ismerősnek hitelbe is adták, ilyenkor ROVÁSra tették, hogy feledésbe ne merüljön. Akinek már volt a ROVÁSán, annak nem adtak, ameddig nem törlesztett. VáSáR – RoVáS hangváz: V-S-R – R-V-S.
Még egy jellemzője a mozgalmas, életteli VÁSÁRnak, VÁSÁRtérnek, hogy utána csak a tátongó, kihalt, üres, SIVÁR, ÁRVÁS képet nyújtó térség marad. VáSáR – áRVáS – SiVáR hangváz: V-S-R – R-V-S – S-V-R.
Jelentős VÁSÁRok tartását fejlett VÁROSoknak engedélyeztek, amelyek VÁSÁRVÁROS rangot kaptak.
VáSáR – VáRoS hangváz: V-S-R – V-R-S