Már az Özönvíz előtt volt fémolvasztás és komoly fémművelés. A Biblia ír egy Tubálkan, Tubálkain nevű férfiről, aki a fémek olvasztásának, kovácsolásának volt a mestere. A fémek akkori jelenlétére rengeteg bizonyíték található a Földön, de ettől a régészek, történészek viszolyognak, ugyanis az eddig megírt történelemkönyveik jó része tűzre dobhatók komoly tényszerű, kutatás nyomán. Az Araráton, Noé bárkájában fémrácsokat találtak. Az emberi történelemre tényekkel, adatokkal igazolható írásos bizonyíték 6 ezer évre van. A többi történészi vakduma.
Jégkorszak egy volt. Özönvízkor a Föld sarkaira omlott nagy mennyiségű jég lassan olvadt. Kb. ezer év alatt elérte mostani határait. A jég alól trópusi csordákat ástak ki Alaszkában. Szibériában mamutot. Ezeket a világűr hidegével érkező hatalmas jégkristály özön borította el úgy, hogy azonnal lefagytak, és húsuk a kiolvasztás után ehető volt.
Miért nem verik nagydobra? Azért, amiért a bárka létét sem. A DNS-ben levő számítógépprogramot sem. A piramisépítők kilétét sem. Tudniillik, ha ezeket közhírré teszik, akkor el kell ismerni a Teremtő Isten létét, a teremtés tényét, az általa teremtett mindenséget, élővilágot. Feneket lehet törölni a kifejlődés elmélet papírhalmazával, alágyújtani az összes történelmi hazugságokkal tele könyveknek.
A nyelvből kivehető, hogy SOHA NEM LÉTEZETT VILÁGSZINTEN oly élesen elhatárolt KŐKOR, RÉZKOR, BRONZKOR, VASKOR, ahogyan elénk tárja az írott hamis történelem. Őstörténészi mese része. Legfeljebb helyi jellegük lehetett, kisebb-nagyobb népcsoportok, életet újrakezdő erőfeszítéseinek alapot vető nyomai, különböző időszakokban, térségenként. A nyelv szavaiban jelen vannak oly bizonyítékok, amelyek szerint a szerveződő, alakuló emberi közösségekben a történelem korai kezdetén foglalkoztak fémolvasztással, és használták a VASat, REZet, ÓNt. A VÁSÁR szó kialakulása is bizonyíték.
RÉZ – a RÉZ nevéből kiéREZhető, hogy az ÉRZelmek apró REZdüléseinek, REZzeneteinek, rezZENEteinek kifejezője, s hangszeranyagként kötődik a ZENÉhez. Nevét, kiváló REZzenő képessége, rezZENEte nyomán kapta már a kezdetek idején, az Özönvíz előtt. A RÉZ, KUPRÉZ, KUPFER (cuprum, copper) megnevezésből világosan látható, kötődik a tűzhöz: POK – KOP, a KÚPkemencéhez, amelyben olvasztották. Elején legkeményebb, FER fémként ismerték, innen a kupFER név. Később rájöttek, hogy a vas erősebb és azt ruházták fel FERŐS névvel. A KUPFER jó REZzenő hangja nyomán kapta a KUPRÉZ, majd rövidülve a RÉZ nevét. A nyelv bizonyítja, hogy előbb a REZet olvasztották, különben a vas nevéhez fűződne a KÚP gyök.
ÓN – az ÓN függőleges mélység mértékvételnél fONtos fém volt, és a súlymértékeknél is fONtoltak vele már az Özönvíz előtti építkezéseknél is. Egy szó, megnevezés soha nem alakul ki véletlenül, csak úgy, névadó ok nélkül.
A VÉLETLEN, esetlegesség SOHA nem volt TUDATOS ALKOTÓ tényező! A rögtönzés sem véletlen, kiváltó oka van. Minden szó tudatos, akaratlagos alkotás, minden szónak története van, ha hosszabb, több a névadó jellemzője.
A VAS szó különleges szerepe a kezdetek idején
Mind a VAS, mind a RÉZ nevek már az egynyelvűség idején, sőt már az Özönvíz előtt kialakultak.
A kemény VAS legerősebb rettegett ellenfele a SAV, amely képes teljesen szétmarni.
A VAS szorosan kötődik a VÁSÁR fogalmához. A VÁSÁR szó a V.S – S.V gyökből indul: VáS – SáV, az erős VAS szó az alap. A VÁSÁR sem úgy kapta nevét, hogy rádobták, mint egy pokrócot, tessék, ez a neve, vigyétek.
A nyelv szavainak kialakulásában ilyen nincs!
Voltak meghatározható kezdeti okok, döntő névadó jellemzők. Minden hang sajátos értelmét viszi be a szóba.
V hang az örökös Váltás, Változás, az erős Venni, Vinni Vágy, kényszerítő ok. Vonz, beleVisz, Váltásra késztet.
S – a Súly, a Súly, az összekötéS, kapcsolódáS, csatoláS, az erőS, örököSen mágneSszerű vonzáS, Sóvár kívánSág, kényszerítő Sürgető hatáS. Egyik oldalon a bőSég, máSikon az üreSSég, ennek kitöltéSe, egyenSúlykereSéS.
Az R az eRős hatás, a cseRe, az űR kitöltésre kényszeRítő éRzés eReje.
E hangok közti űrt az Áhító, szÁllongó, vÁltÁst sürgető nyitott Á hang tölti ki.
VÁSÁR – VÁSÁRok az Özönvíz előtti másfél évezred alatt kezdődtek. A VÁSÁRnap is ekkor kapta nevét, mint heti ünnepnap, nagy találkozások, adás-vétel napja.
A teremtett világban minden kiegyenlítődésre törekszik. Ez a természet alaptörvénye. A VÁSÁR a birtokolt javak egyensúlyának, egyenlegének természetes kialakítása. Egyik vidéknek ebből SOk volt, a mÁSIknak keVÉS. Amije nincs, arra VÁSIk a foga. A vÁSÁrban mindig RÁVÁSik foga a mÁSIkra. VASerŐS, VASERejű kényszERítő ok jaVAik csERéjére, a VAK űr betöltése, hiányÉRzet SÓVÁR hatása megszűntetése. VÁSÁRra ösztönző kényszer: VAN és ŰR, Sok és keVÉS. Egyes jaVAk SokASÁga, más szükséges jaVAk hiánya, ŰR, VAK állapot. Ez kiegyenlítődésre, betöltésre VÁRt.
A kiegyenlítődés tisztességes megoldása: ÁRucsERE adÁS-VÉtel, vagy ÁRU megVÁltÁSa ÁRon. A legkeresettebb erős fém a VAS volt ekkor, így szóba jöhetett, az ÁRU megVÁltÁSA VAS ÁRon. A becsületes emberek az ÁRuk ÁRral vagy csERével megVÁltáSÁRa törekedve láttak megoldást. ÁRucsERe addig is volt egyének közt. A karaVÁnok is összefutottak néha kereszteződéseknél, VÁlaszutaknál, lerakták ÁRuikat, némelyiket kicsERélték, innen is elVÁSott VAlamely, ÁRu, onnan is, s indultak tovább. Az ilyen ESEtek többször megISmétlődtek. ÁllandÓSUltak a helyek az ismert keresztutaknál. Az időpont a Hold járÁSA szerint tudatOSUlt, majd megszületett az időszakonként ISmétlődő VÁSÁR gondolata az utak találkozÁSÁnál, és a megfelelő időben ehhez igazodtak.
Az ilyen útkereszteződéseknél törvényszerűen épültek ki fontos települések, VÁSÁRhelyek.
Bizonyíték a mindenkori erős VARázzsal bíró, VÁSárlásra kényszerítő hatás, amely a MAGam felé VONzásban éri el a csúcsot, és vÁSÁrban teljESEdik be. A MÁGnes GOMolyító tömegVOnzÁS. A V hang Változás, Váltás fő kifejezője is a nyelvben. A VÁSÁRkor, VÁSÁRon két egymással szembenálló tényező: eladó – vevő, egyiknél van az ÁRU, a mÁSIknál az ÁR. Mindkettőnek a mÁSIkra vÁSIk a foga. Az ÁRU és az ÁR utat VÁlt, mondhatnánk: haladási SÁVot cserél. Az ÁRUt ezen az úton, SÁVon hozták, és mivel az ÁRUt ÉRtékre, ÁRra VÁltják, elVÁSIk, a mÁSIk SÁVon megy tovább. Fő tényező a VEVŐ is, nélküle nincs VÁSÁR. A cserekereskedelem utáni első fizetőeszköz a VAS. Innen a mondás: Nem megyek a VÁSÁRba, mert nincs egy VASam se. Az eladott ÁRu ÉRtékét az eladó felVASalta a vevőtől. Akinek nem volt egy VASa sem, fizetés nélkül akart elVASalni. Régen a VÁSÁRi tolvajokat VASRA verték, tömlöcbe vetették.
VáSáR – VaSRa hangváz: V-S-R – V-S-R.
A vÁSÁr másik jellemzője szintén az S hangcsoporttal: az ürESSÉg feltöltÉSE a bŐSÉges felhozatallal. A szózáró S.R – R.S gyök: SáR – RéS. A váSÁRlással betöltünk egy RÉSt. Ősi mondás a bőségre: annyi van, mint a SÁR. A váSÁRban nagy az árufelhozatal, annyi van mindenből, mint a SÁR. Ez valós jellemzőként is él: ugyanis esős időben a váSÁRtéren tényleg nagy a SÁR is. Ez sem tagadható, az sem, hogy minden váSÁR eRŐS vonzó hatÁSÚ (sár – rős, a vas másik neve: ferős), mindenki ott akart lenni. Egy ősrégi mondás: Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony.
Az első VÁSÁRi fizetőeszköz a VAS volt, az akkori legnagyobb gyakorlati ÉRtékű fém. A mindennapi életben a leghasznosabb, használt fémre volt leginkább szükség. Némelyek szerint alig két évszázada elterjedő VAS pénzérmék használata után alakult ki a fent említett VAS – VÁSár kapcsolat. Ám a VÁSÁR szó olyan ősi, mint az emberi társadalom és a szó kialakulása kiváltó okainak egyike épp a VAS volt, amely az ősiségben valós gyakorlati értékének jelképes súlyával volt jelen a mindennapi életben.
A VÁSÁRban az elkelt termékre azt mondták: elVÁSott, úgy VÁSott el, hogy VASat adtak érte. Vagyis VASért elVÁSó. Ez bizonyíték arra, hogy kezdetben az áru a VÁSÁRban VAS ÁRon ment el, VASban fizették. Ez a korai kezdet, és a kezdet mindenben meghatározó, a névadásban is.
VáSáR – VaS áR hangváz: V-S-R – V-S-R.
Ha elkelt az áru: ez elKOPa (tán a kofa névadója). A VÁSni szó tűnni jelentésű, és érvényes a VASeszközökre is: elkopnak (tengely – persely), elVÁSnak, nyomtalanul eltűnik, kopik bizonyos részük. VAS párhuzam a VÁSÁRral, az erőS, Sűrű tömörüléS. Jellemző a SÓVÁR tekintet az értékes árukra.
VáSáR – SóVáR hangváz: V-S-R – S-V-R.
A VÁSÁR színes forgatagának VARÁZSa örvényként magával ragad, VARSAként befog, rabul ejt, elbűvöl, nem enged szabadulni.
VáSáR – VaRáZS – VaRSa hangváz: V-S-R – V-R-ZS – V-R-S.
Közeli személyi kapcsolatnál, az ismerősnek hitelbe is adták, ilyenkor ROVÁSra tették, hogy feledésbe ne merüljön. Akinek már volt a ROVÁSán, annak nem adtak, ameddig nem törlesztett. VáSáR – RoVáS hangváz: V-S-R – R-V-S.
Jellemzője a mozgalmas, életteli VÁSÁRnak, VÁSÁRtérnek, hogy utána csak a tátongó, kihalt, üres, SIVÁR, ÁRVÁS képet nyújtó térség marad.
VáSáR – áRVáS – SiVáR hangváz: V-S-R – R-V-S – S-V-R.
Jelentős VÁSÁRok tartását fejlett VÁROSoknak engedélyeztek, és VÁSÁRVÁROS rangot kaptak. Rokon a két szó, a VÁROS rangra emelés SORÁVal VÁSÁRtartó rangot nyert.
VáSáR – VáRoS – SoRáVá hangváz: V-S-R – V-R-S – S-R-V
Anyagi kiegyenlítődés tisztességtelen módja.
Ám az emberi történelem VASerősségű meghatározó vonásává vált az irigység! A mások bőségének irigylése miatt, beindult az anyagi kiegyenlítődés tisztességtelen, erőszakos úton-módon megoldása.
Noé halála után kezdődő erkölcsi romlásban a semmittevő, hitvány fajzatok, mintegy felhatalmazták magukat, mások munkája, erőfeszítése során megszerzett javak eltulajdonítására, háborús rablással, loptával (harc).
Némely, azonos nyelvet beszélő, úgymond nemzetté szerveződő emberi csoportosulás jogot formált a más nyelvet beszélők javainak, területeinek megszerzésére, elrablására. Jogot formált emberölésre, hogy kiirtsák, leöljék azokat, ha védik szeretteik, családjaik testi épséget, hajlékaikat.
Az állam megalakulásával elkezdődött az emberi történelem legmocskosabb, legaljasabb, némelyek által dicsőnek, hősinek nevezett, birodalomépítés. Az emberi életet semmibe vevő, nem kímélő, asszonyt, gyermeket, öreget kiirtó, hódító, öldöklő háborús korszak.
Mindez miért?
A mások által birtokolt, irigyelt anyagi javak megszerzése miatt, az erősebb kutya… jogán!
És a magát műveltnek tartó ember nem szégyelli, sőt büszke e múltra! E gyakorlat jellemzi az emberiség „dicső történelmét”, amely napjainkig változatlan.