A H hang több értelmet visz be a szavakba.Lélegzet, levegő: liHeg, HuHog, Huzat stb.Helyjelölő: Ház, Híd, ottHon, Hely stb.Takarás: Haj, Hajlék, Hó, Homály, Homok, HurokSüllyedés, üresség: Hideg, Hibbant, Hülye, Hiány, Híjú, Hiú Távolság, magasság: HetedHét ország, Hosszú, Hóriás, Hágó, felHőTesti, lelki mélység: méH, Hüvely, Hála, Hűség
Néhány példa:
HAJ – A fejünk bőrét borító, vékony szálakból álló képződmény. [A MÉKSZ szerint: finnugor] A HAJ szó H hangjának keletkezése magyarázza: mélyről, bentről tör fel, HAJt ki, de HAJlékony is. Innen a sóHAJ megnevezés is (az óhaj is). Innen a HA ősgyök, amelyből a HAJ bővítmény, s amely minden – valamilyen felületből – előBÚJó, kiHAJtó jelenség megnevezésének alapja lett. Majd innen az egész felületet beBORító (borz) képződmény összességének, a HAJ (héj) jelenségnek a neve is. FejBŐRből, HÉJből (a bőr is héj) kiHAJtó, azt HÉJként teljesen beBORító HAJszálak sokSZORozott, HÉJSZERű, BURokSZERű számSZORzati jelentéséből a SZŐR, a BORZ megnevezés. A HAJzat, HÉJzat aztán minden fedett, BORított felület BORítójának megnevezése lett: HAJlék (fedett lakhely), HAJma (hagyma – egymást magukba foglaló hajak, héjak, rétegek) stb. Itt is –, mint mindenhol – érvényesül a harmónia szabály a legalább három jellemző alapján kialakuló megnevezés, több értelmezhetőség.
HIDEG – Alacsonyabb hőmérsékletű. [A MÉKSZ szerint: ?] A HI ősgyök HIányt, ürességet, süllyedést jelent a szavakban. A HI ősgyökből indul a HIDEG, mely hőmérsékletsüllyedés, a kellemes meleg, a hő HIánya. Az ID, HID az első vízbenyúlás nyomán kiejtett ösztöni szó. A bőr egyik ősmag-nyelvi neve a HÍD, HÜD, talán mert közvetlen kapcsolata van a HI(deg), HŐ, HŰ(vös) jelenségekkel. A HŰ (hűvös) a levegőre utaló.
HÓ – Jégkristályokból összetapadt, pelyhenként lehulló fehér téli csapadék. [A MÉKSZ szerint: finnugor] A szó a HAlvány, HOlvány rövidült HÓ alakja. Ugyanakkor a HO, HÓ – takaró, védő, burkoló értelmű is (homály). Majdnem minden magas hegység a HÓval födöttségéből nyerte nevét. A HALVányból az ALVok, ALPok, szintén az ALVfenn (fehér hó fenn) ALPenn, APPennin. A HOltáj, HAltáj, ALtáj. A szanszkrit HI (hó hasonlat) gyök a HI-ma-sz, HI-mász, HI-má-ni, ebből a HImalája. HOZ – Ide közelünkbe juttat, szállít. [A MÉKSZ szerint: finnugor] HOZ, HÚZ a Z hang a KÖZelítés. A HO (hón) a kar, kéz is. KÉZzel KÖZelít, HOZ. Ugyanakkor a HO a HOsszú szógyöke, tehát a távolság értelme is jelen van a HOZ szóban. A neHÉZ szóban is jelen van o > e hangváltással. A NEHÉZ esetében a NEH lélegzeti hang (nehez), tehát a szó hangutánzó, a súly emelése, HOrdása, HOZása közbeni liHegő hang nyomán.
HUROK – Kötélen, madzagon stb. karikában visszahajtható, szűkíthető és tágítható kötés. [A MÉKSZ szerint: török] A HUROK nem a HÚR többes száma, de a HÚR is HURKOlható. Ez is KÖRértelmű szó, épp mint a BUROK, melyet átköthet a HUROK. Az igei alakjában – huRKol – levő RK páros csomóba fogottságot, vagy kiskörben (esetenként nagyobb – orkán) történést leíró szavak tengelyhangzója is. Bizonyos értelemben valamiféle KÖRt jelölnek: árkád, bárka, burka, erkély, fürkész, hurka, markol, torkos, zárka stb.