FELCSER, FÉLTÉKENY

FELCSER – Gyógyítással is foglalkozó borbély. Tábori orvos, sebész. Némely országban: orvossegéd. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A FELCSER szó F.L – L.F gyökből képzett: FeL – LeF. A tengelyében levő LCS kötött mássalhangzó-páros, ősmag(yar)-nyelvi eredet igazolója. A befejező a CS.R – R.CS gyök: CSeR – ReCS. E szóalkotók külön elemzése segít a megértésben. Az, hogy a FEL gyök nem csak igekötőként van jelen, bizonyítja a szónak fordítás utáni értelme: FELCSER – cserfel. A CSERFELés: fecsegő, csevegő beszélgetés. Ez bizonyítja azt is, hogy a SÉRülttel, beteggel szót kell váltani a kezelés idején, mert a kedves biztató beszéd élénkíti, segíti a gyógyulásban. A beteg: szervi, testi és ebből következően lelki SÉRült (recs). 

A fEL azt is jelenti, hogy EL, ÉL, ÉLI (Isten) is részt vesz a gyógyításban, fELcserjedésben, hiszen öngyógyító, öngyógyuló, sejtépítő képességgel teremtette a testet, de a lelkiállapottól is függővé tette annak hatékonyságát. Az LCS, a Lenge Lágy, Lazító, daLoLó L, és a kapCSolatok, CSínyes CSinálmány, üdítő nedv loCCSanó CS hangjának párosa. Elemezve az LCS páros jelenlétét a szavakban – bölcs, bölcső, bolcsát, erkölcs, gyolcs, gyümölcs, kölcsön, kulcs, olcsó, tölcsér –, úgy tűnik, hogy a jó irányú, elmés megoldások értelmét képviseli. Az L.CS – CS.L gyök: LoCS – CSiL, a LOCSol, CSILlog, felüdítő értelműek. A kaLÁCS, kuLACS szavakban a táplálásról beszél. Összességében kellemesség értelmű. A CSER gyök jelenti a gyógyulást, SARjadást. A CzF Szótár a CSER gyökre ezt írja: „cserj, cserje, cserjes, cserjés, csereklye, cserény szóknak és származékaiknak, melyek a magok nemében kisebb sarjadozásu növényekre vonatkoznak, s ennélfogva rokonai: sereng (sarju), csir, csira, vastaghangon: sarj, sarjad.” A CSER az üde indulás értelmét viszi be a CSERmely szóba is, amely a kis forrásból kiCSORgó üdítő vízér neve. Összegzésként a FELCSER, amellett, hogy beavatkozása lehetett fájdalmas, mégis a gyógyítás, enyhítés kuLCSszerepét töltötte be. Mint orvossegéd (ma asszisztens), hozzáértő, SERény, a megfelelő időben segítő, odaadó szakszerű tevékenységével, kedves CSERFELő, biztató, FELüdítő szavaival segíti az egészség helyreállítását, a testi-lelki SÉRült állapotból FELCSERjedést. A szó nem német eredetű, mivel minden szóalkotó eleme magyarul érthető, és részvevő a kifejezés végső értelmének megalkotásában.    
FÉLTÉKENY – Aki attól fél, hogy szerelmese, házastársa hűtlen, megcsalja valakivel. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Mint minden szónak, megnevezésnek, a FÉLTÉKENYségnek is legkevesebb három névadó jellemző összhangjából kell születnie. A FÉL gyökszó lehet ige és lehet főnév. Egyik FÉL (főnév) FÉL (ige) egyedül maradni, ezért, és mert szereti a másik FÉLt (főnév), FÉLti őt idegentől. Ezt azért, mert vele érzi magát EGÉSZ embernek (em-ber = nő-férfi). Így ha a másik FÉL kiválik az addig EGÉSZnek hitt közös KÖRből (gyűrű mint zárt egész), akkor ő már csak FÉL (főnév) marad (az addigi egész fele), és FÉLbevágottként egyedül FÉL (ige), mivel úgy érzi, mellette egy űr tátong. Az L.T – T.L gyök: LáT – ToL. A féltékeny fél a LÁTható jelekből ítéli LÉTének addigi folyását zavaró tetteket. Úgy érzi, hogy a FÉLrejáró másik FÉL, TOLvaj módra meglopja bizalmát, mély érzelmeit. A TÉK gyök cselekvést kifejező. Egyik értelem itt az, hogy nem szeretné, ha a másik FÉL elTÉKozolná a boldog együttlét addigi ÉKes állapotát: ezért TÉKol, azaz cselekszik ez ellen, TÉKennyé, cselekvővé válik. Mint egy ÉK, beleAKad mindenbe, ami gyanús mozzanatnak tűnik, és ha elmérgesedik a helyzet, könnyen kárTÉKonnyá, életveszélyessé válhat. A TÉK fordítva KÉT, az élővilág szaporodása KETtős összeTEVőre tervezett (két komponens). Így a magára maradó FÉL elveszíti, addig értelmesnek vélt, célirányosra tervezett létének zavartalan folytatásába vetett reményét. Megrendül körülötte a világ, a LÉT értelmét látja megszűnni. A KENY gyök lehet minősítő, mert az NY hang az NTminősítő kötött mássalhangzó-párost is válthatja. Aki féltékeNY az féltőkéNT lép fel. De bizonyos mértékben az addigi KÉNYe is veszélyben van, hisz a páros (em-ber) élethez a KÉNYelem, KÉJes KÉNY, a közös KENYér is hozzátartozik.