FEJ1 – Tejelő állatot teje leadására késztet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] A FEJ szó F.J – J.F gyök: FeJ – JeF. A kiFEJtés erőt kíván (fer). Ez esetben a kiFEJtett folyadék – a tEJ – is FEhér, régiesen: FEJér. Mondhatjuk: fEJér tEJet fEJ a tEJénből. Ám a FEJéssel TEJjel kapcsolatosan itt is figyelembe kell venni a lehető hangváltásokat a teljes megértés végett (f > v > s > zs). A tejet SAJtárba FEJik, amely gyŰJtőedény. A kiFEJtett TEJből SAJt és VAJ lesz. A VAJ a TEJ JAVa. A FEJ – JEF gyök utóbbi, fordított alakja a román nyelvben J = ZS olvasattal rablást jelent: JEFuire, JAF. Vagyis a FEJés egyféle eltulajdonítás. Ugyanakkor a TEJ – JET utóbbi, fordított alakja angolul fecskendés, kilövellés, sugárhajtás.
Ez a FEJés képe, látványa alapján, ahogyan kilövell a TEJ egyenes sugárban. Ezek az utódnyelvi kifejezések mind az ősmag(yar)-nyelvből sarjadnak.
FEJ2 – Ember, állat testének (az agyvelőt), szájnyílást és a legfőbb érzékszerveket magába foglaló legfelső, illetve elülső része. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A FEJ szó F.J – J.F gyök: FeJ – JeF. A test FŐ része, mivel egészének irányítására itt vannak a fontos szervek. A FEJ a gondolatok hEJe (helye). A FEJben levő FŐ szervekkel fogja FÖl a kívülről jövő ingerhatások egy részét, EJti meg azok elemzését, FEJti meg a kapott rEJtett jeleket, és sEJti meg a következményeket. Innen FEJt ki szellemi erőt az élet különböző gondjainak megoldására.
FEJSZE – Favágásra használt, hosszúnyelű, ék alakú éles vasszerszám. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A FEJSZE az F.J – J.F gyök: FeJ – JeF bővítménye. A FEJSZE FEJtő SZErszám, FEJtő SZEkerce, amely FEJtéshez, szétFESZítéshez, SZEléshez, SZAkaszoláshoz, SZÉtválasztáshoz használatos. Székely neve: FÉSZI, FÉSZE, valószínű a SZÉtFESZÍtőként használatától. A JSZ párossal alkotott szavak ferde, íves alakzat leírói: bajsza, hajsza, kajsza, vejsze stb. A FEJSZE esetében használatakor a levegőben leírt ív alakú pályára érthető, de a vágó él vonalának kiképzése is enyhén íves, azaz kaJSZa.
Mint J.SZ – SZ.J gyök: JeSZ – SZáJ, a JÁSZol szóban SZÁJjal evés, harapás értelmű, és a FEJSZE vágása is kiharap a fából darabokat. A FEJSZE, mint fegyver iJESZtő.