FEHÉR – Olyan színű, mint amilyen a tiszta hó. [bérnyelvész: finnugor tőből]
A FEHÉR szó az F.H – H.F gyökből induló: FeH – HeF.
A FEHÉR a színek ALAPja, ALFÁja, hALVÁny, mint az ALPOk, A(l)PPennini, ALTÁj, UrAL, HimALÁja, KILImandzsáró hófödte FEHÉR csúcsai, amelyek nevében ott a Hó (him, kim) vILLOgó FEHÉR színe.
A FEHÉRség fogalmának régi megnevezésében is jelen volt a légies könnyed, felszálló leHeletet idéző H hang: HALVÁ. HALVÁ a FELHŐ.
FeLHő – HaLVá hangváz: F-L-H – H-L-V.
A felHŐ, felHÉV amelyet a fordított gyök ír le f > v hangváltás nyomán: FEH. Az F hangos ősgyök sor (fa, fe, fi…) széles körű, nagy terítésű szóbokor ősgyöke, amely szóbokor kifejezéseinek alapvető jellemzői közt a FŐ teremtői erőhöz kötődés is jelen van.
A FEHÉR szín egyik névadója a FÉNY: FÉNY = FEHÉR.
Két teljes szín van (abszolút).
A FEHÉR az első a színek közt, azaz ÉLszín. A név FEÉL vagyis ELső, ÉLen levő. FEÉL. Tehát a két fő hang az F és L. Az ÉL gyök ÉLő színként azonosítja, mivel a FEHÉL szín szÜLi meg az összes többi színt.
A másik teljes (abszolút) szín szintén FE. Ez a második, KETTEdik: FE-KETE.
A H hangcsoport – EHÉ – a lEHElet, lÉHA szavakban a könnyedség megjelenítője.
Könnyedsége okán, a felszálló Hő, őszinte, tiszta BEnsőségesség megjelenítése végett, a leHelet H hangja, mint alig érezhetően behangzó színező hang van jelen a szóban: FE h ÉL. Az L, mint legLágyabb hang, váltható a legeRősebb R hangra: FEHÉR. A J hangos változat: FEJÉR. Ez mutatja, hogy a FEJér szín a színek FEJe.
Az ősi BLA – BLAK, am. FEHÉR – FEKETE, ez a két véglet. Ősnyelvi FEHÉR jelentésű kifejezés a BLA, vagy BLAN. A FEHÉR szín szelídséget is jelentett: BLAND, BLEND.
A FEHÉR = szelíd – BLAND, BLEND ellenében, a FEKETE szó: rosszat, sötétet, BOLONDot, ördögit is jelentette.
Tulajdonképpen a fekete nem is szín, hanem a fény és színek teljes hiánya, a tökéletes vakság: BLAK, a becsukott, lezárt (vak)aBLAK. Erről tudjuk, hogy az első ABLAKok a LAKon, betÁBLÁzott zárt, vak LUKak voltak. Erről az ablak címszónál.
A FEHÉR, a színek összessége, oly színcsomag, amelyből a többi kibontható, amelyből kiBiLLEN a többi szín. A FEHÉR szín teremtői szétrobbantásából jöttek létre a többi színek. Titkát csak némileg nyitja meg a prizma fénytörése. Kissé fellebbenti a fátylat a titokról, de vissza is takarja. Csak azt mutatja meg, ahonnan, ahogyan indulhatott. Hasonlít a folyadékban előhívott fényképhez, de amelyet, ha nem rögzítünk, eltűnik. Tudjuk, hogy a FEHÉRből van a többi, ám rögzítés módjáról – ahogyan létrejött a természetnek embert körülvevő csodálatos színes világa –, vajmi keveset tudunk, mivel ez teremtői tett! Fizikusok, vegyészek megmagyarázzák a következményt, de a hogyanra kevés az ő válaszuk.
Amikor szó kerül arról, hogy az ómagyar ősnyelvből alakult ki a világ összes többi nyelve, sokan hozzák fel ellenérvként, hogy akkor meg miért nem hasonlít egyik sem rá?
Nos, a FEHÉR színre hasonlítanak a többiek? Pedig belőle valók!
Amint a FEHÉR = színcsomag, úgy az ŐSNYELV = nyelvcsomag, amelyből az összes többi kibomlott.
Amint a FEHÉR szín megmaradt, úgy az ŐSNYELV is megmaradt, mint nyelvi titkok magyarázó nyelve.
Adalékként: a B – P – F – V rokonhangzásból ered a FEHÉR szín többi neve. Vegyük alapul ezeket a hangzókat: B – P – F – V. A FeL, ViL, PeL, BeL, akár más köztes hangzókkal vagy hangkieséssel jelentenek FEHÉR színt.
BELA, BEL – jelentése fia, fehér, szép. Az első szövött vásznak lenből, gyapotból, gyapjúból készültek. Mindannyi ViLágos, FehéL színű LiBegő, LoBogó LePeL, amelyekből a VeLa (vitorla) is készül.
Érdekes módon megfigyelhető jelenlétük tengerparti országok, kikötők valamilyen jellemzője nevében a FeéL ViLágos, LiBegő VeLák VitorLák nyomán.
A FEHÉR szín nevei: francia, katalán blanc finn valkoinen, cseh bílý, bolgár byal, kannada bili, román alb, észt valge, szlovén bela és mások, példaként bizonyítanak.