FASISZTA – A fasizmushoz tartozó. [bérnyelvészet szerint: nk: olasz] A FASISZTA szó F.S – S.F gyök bővítménye: FaS – SáF. A FASISZTA elv a FAj tISZTAságát megőrizni kívánó. A SÁF valamilyen tömörítő hely. Lehet olyan edény, amelybe a tiszta jövedelmet tárolják. Az eszezett változata: SZÉF. A SÁFár, ha jól végzi munkáját, hasznot hajt urának. Jó SÁFárja, jó SÉFje volt az egyiptomi fáraónak JÓSÉF, azaz JÓZSEF.
A FASISZTA szó TISZTAFÁS köteget jelent, olyant, amiben nincs semmilyen idegen elem belekeverve.
FaSiSZTa – TiSZTaFáS hangváz: F-S-SZ-T – T-SZ-T-F-S, azonos hanganyag.
Valószínű az ősi etruszk nyelvből jutott a latinba, jelentése nem változott, csak a szó alakja némiképp, de ma is érthető.
Az SZT hangcsoport – ISZTA – a fasISZTA a fajtISZTAságot tartja fontosnak. Nincs szüksége tISZTÁzatlan tartalmú csISZTAszerű idegenre. Az ASZTAg szóban is a szoros illeszkedést jelenti. Székelyföldön, de tán mindenhol, a szekerét fával megrakó ember körülCSAVarta, FACSarta lánccal a FArakományt, majd megCSAPtatta, azaz szorosra tekerte a CSAPtatórúddal, hogy minél kisebb hézag legyen a fák közt. Ha e szempontból nézzük, akkor minden falusi ember FASISZTA, aki az erdőről fát hoz szekérrel?
A római FASCES is ezt szemléltette, a szoros kötegelést. A FAS, FACS gyökszó mindenképp ómagyar ősnyelvi elem, a TISZTA szintén.
Az igazi FASISZTA a FÁS tISZTAságot szereti. A jelképe is egy szorosra kötegelt tiszta vesszőnyaláb és fejsze, ami a védekezés eszköze.
Az igazi FASISZTA megválogatja, kivel keveredik, nem enged közel kétes, hitvány senkiket. Vigyáz saját, a családja, háza, helysége, hazája tisztaságára. A fasizmus igazi elve szoros összetartás az erőszakos támadás kivédésére.
Akik ma Magyarországon állandóan fasisztáznak, azt sem tudják, mit beszélnek, mert nem ismerik a szó mondanivalóját, a fogalom lényegét. Magyarországon soha nem volt fasizmus. A magyar társadalomba minden elem befurakodhatott, volt köztük kiváló érték, de nagyon sok alja hulladék is.
SZT – TSZ: a fasiSZTa elv ad az átteTSZő tiSZTaságra, az átláTSZó világos közállapotra.
FALANKSZ – Az ókorban: nehéz fegyverzetű spártai gyalogságnak sűrű, tömött, zárt hadrendje. Megbonthatatlan egység. [bérnyelvészet szerint: nk: latin < görög] A FALANKSZ szó az F.L – L.F gyökből indul: FaL – LaF, és ősnyelvi eredetű, alapértelme: FAL, védelmi FAL, amely LEFedi az arcvonalat.
Az L hangcsoport – ALA – védelmi fALAt képező ALAkzatot leíró, amely nem bILLEn és bármilyen kemény támadást kiÁLLÓ.
Az összeolvadt NK és KSZ párosok is ómagyar, ősnyelvi elemek a szóban.
Az NK hangcsoport – ANKO – a hasonló magyar palÁNK szóban védelmet, a fullÁNK, mÉNKŐ szavakban hatékonyságot, ütőképességet jelent.
Ha az N.K – K.N gyököt nézzük, NiK – KiN, a NIK gyök ősnyelvi jelentése: győzelem. A lágyított NY hangos NYAK, NYÉK alakja ad érthető párhuzamot: NYAKas, NYÉK szintén győztes erő, keménység. Régi mondás: meg sem NYIKkan.
A KSZ hangcsoport – AnKSZI – a cselEKSZIk, igyEKSZIk szavakban.
A KSZ páros, mint K.SZ – SZ.K gyök: KéSZ – SZéK, a KÜZdelemre KÉSZség a SZÉKes földjének megvédéséért.
Tehát a szó még az ősnyelvben fogant. Ennek alapján, e gyökszóból kapott nevet a spanyol FALlangista mozgalom. Hasonló szoros kötelék értelmű a FASISZTA alapú berendezkedés, amely szintén FA ősgyökből induló szó. Mind a FALANKSZ (fal), áthatolhatatlan FAL, mind a fasiszta sűrű tömöttség értelmű (tiszta fa, fa tiszta, fás tiszta), ahová idegen elem nem férkőzhet be.
NK – KN: a falaNKsz nem laNKadt, soraiból nem lehetett kiszöKNi, az ellenségnek nehéz volt megszoKNi, a falaNKsz harcmodorát.
KSZ – SZK: a falanKSZ a spártai hadak büSZKesége volt.