FARSANG – vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak, a bálok, mulatságok ideje. Ennek utolsó három napja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A FARSANG nem német, hanem ősmag(yar)-nyelvi kifejezés, és még abból az időből való, amikor német nyelv nem is volt a földön! A FARSANG az F.R – R.F gyökből induló szó: FaR – RaF.
Két kötött mássalhangzó-páros van a szóban: RS és NG, és ezek az értelem szempontjából fontosak a FARSANGhoz kötődő események kapcsán, hiszen, mint alvógyökök jellemzőket rejtenek. Mi a FARSANG? A CzF Szótár szerint: „Szoros ért. azon időköz, mely vizkereszt és hamvazó szerda közé esik, s melyet a népszokás különösen tánczvigalmakra, és házasságkötésekre használ. Farsang eleje, vége, farka. Rövid, hosszú farsang.” Vagyis vidám mulatságok, álarcos jövés-menés, régiesen: FARtatás, FARkalás, azaz FORgolódás, maRSolás (ez is ősmag(yar)-nyelvi gyökre épül), vigalmas SÜRgés-FORgás, haNGoskodás, zajoNGás, zeNGés, a jó haNGulatú táRSaságok ideje. Az RS, NG párosok esetenként épp a táRSas, páRoS kapcsolatok, a haRSány, haNGoskodó vigalmak megjelenítői. A kezdetkor lehetett FARSHANG is a neve. Még az én gyerekkoromban is, csak úgy megszervezetlenül, pár ember kezdeményezéséből, maskarában, kecsketáncoltatók mentek házról házra szórakozni, szórakoztatni, mulattatni. A távolabbi rokonok meglátogatása, egy kis bolyoNGás (itt minálunk szánkózás a vastagon behavazott utakon). Egy kis félreFARagás a munkától. A FARSANG azon időszak, amikor jelképesen: jól hámlik a háRS, vagyis jól mennek a dolgok. Kézről kézre jár a boRoSkoRSó, a finom fűszeres, paprikás-boRSos húsételek után, a táRSas összejöveteleken. A FARSANG végén, a FARSANGtemetésen veRSsel búcsúztatták azt az arra képes emberek. A CzF szótár szerint: „[…] német fasching, bajorosan faschang […].” Ez így nem igaz! Az ősmag(yar)-nyelvből örökölték meg egy az egyben. A német nyelvben nem sorolható föl ennyi összefüggés az eseménnyel kapcsolatban. Csak szajkószóként ragadt meg a német nyelvben, minden értelmező elemzési bonthatóság nélkül. A német nyelvben a bajorok (avar – bavar) ősei, az ősmag(yar)-nyelvű avarok (av – ó – régi, avar = av/magy/ar – ómagyar) nyelvéből juthatott, épp mint a bognár – Wagner és mások. A germán nép gerjedező, ármánykodó lévén, nem a leleményes játékok alkotó népe volt. Ma is a pontos, száraz műszakiság jellemzi, ami sajátos erénye, rendkívül dicséretes adottsága a német népnek, de nem kell eltulajdonítani, sajátnak beállítani mások játékosan leleményes népi hagyományait. Szépen, színes dal és tánc tartalommal mulatni az ősmag(yar)-nyelvűek tudtak, az utódnyelvek beszélői onnan örököltek, ki többet, ki kevesebbet. A mai magyar nyelvűek majdnem az összes viselet, dal, mese, tánc, népi játékvilágot.