FARSANG – vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak, a bálok, mulatságok ideje. Ennek utolsó három napja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A FARSANG* nem német, hanem ősmag(yar)-nyelvi kifejezés, és még abból az időből való, amikor német nyelv nem is volt a földön!
A kezdetkor lehetett FARSHANG is a neve. A FARSANG F.R – R.F gyökből induló szó: FaR – RaF. Két kötött mássalhangzó-páros van a szóban: RS és NG, és ezek az értelem szempontjából fontosak a FARSANGhoz kötődő események kapcsán, hiszen, mint alvógyökök jellemzőket rejtenek. Mi a FARSANG? A CzF Szótár szerint: „Szoros ért. azon időköz, mely vizkereszt és hamvazó szerda közé esik, s melyet a népszokás különösen tánczvigalmakra, és házasságkötésekre használ. Farsang eleje, vége, farka. Rövid, hosszú farsang.” A FAR gyök régiesen: FARtatás, FARkalás (amint a kutya forog a saját farka után), azaz FORgolódás kifejezője itt. Az RS hangcsoport – ARSA – a hARSÁny hangú, vidám tÁRSAs mulatságok, álarcos jövés-menés, mARSOlás, amikor a táncosok pörögnek, akár az ORSÓ. A FARSANG azon időszak, amikor jelképesen: jól hámlik a hÁRS, vagyis jól mennek a dolgok, amikor a boroskORSÓ kézről-kézre jár a finom fűszeres, paprikás-bORSOs húsételek után, a tÁRSAs összejöveteleken. Az R.S – S.R gyök: ReS – SeR, a REStség SERénység kifejezője. Régen, téli időben pihent a falu, a föld, a mező embere, de FARSANG idején nagy volt a vigalmas SÜRgés-FORgás. Ekkor érlelődtek a páROS kapcsolatok, ekkor volt a legtöbb lakodalom. Az NG hangcsoport – ANG/O – szintén jellemzőkbe épül: a farsANGOlás a hANGOskodás, zajONGÁs, zENGÉs, zsibONGÁs, zsONGÁs, jó hANGUlat és a gyÖNGÉd érzelmek kialakulásának időszaka is a táncos vigalmak idején. A távolabbi rokonok meglátogatása, egy kis jókedvű bolyONGÁs, csatANGOlás csengős szánon, a vastagon behavazott utakon. Az N.G – G.N gyök: NeG – GaN is sorol jellemzőket: némelyek NEGédes, GANgos viselettel, viselkedéssel hívták fel a figyelmet magukra a FARSANG idején. Még az én gyerekkoromban is, csak úgy megszervezetlenül, pár ember kezdeményezéséből, maskarában kecsketáncoltatók mentek házról házra szórakozni, szórakoztatni, mulattatni. Egy kis félreFARagás a munkától. A FARSANG végén, a FARSANGtemetésen vERSEs rigmusokkal búcsúztatták az arra képes emberek. A CzF szótár szerint eredete: „[…] német fasching, bajorosan faschang […].” Ez így nem igaz! Az ősmag(yar)-nyelvből örökölték meg egy az egyben. A német nyelvben nem sorolható föl ennyi összefüggés az eseménnyel kapcsolatban. Csak szajkószóként ragadt meg a német nyelvben, minden értelmező elemzési bonthatóság nélkül.
*A német nyelvbe a bajorok (avar – bavar) ősei, az ősmagyar avarok (av – ó – régi, avar = av/magy/ar – ómagyar) nyelvéből juthatott, épp mint a bognár – Wagner és mások. A jókedvű mulatozások ma is a délnémet (bajor, tiroli) területeken élők jellemzője. A germán nép gerjedező, ármánykodó lévén, nem a leleményes játékok alkotó népe volt. Ma is a pontos, száraz műszakiság jellemzi, ami sajátos erénye, rendkívül dicséretes adottsága a német népnek, de nem a játékos, leleményes népi hagyományok jellemzik. Szépen, színes dal és tánc tartalommal mulatni az ősmag(yar)-nyelvűek tudtak, az utódnyelvek beszélői onnan örököltek, ki többet, ki kevesebbet. A mai magyar nyelvűek az ősiségből majdnem az összes viselet, dal, mese, tánc, népi játékvilágot megörökölték.