FARKAS, RÓKA néhány jellemzője

Minden szó legkevesebb három névadó jellemző összhangja nyomán maradhat fenn a magyar nyelvben. Így a FARKAS többi nevei is. Az ORDAS például ORzó, az RD páros egyike a legRiDegebb értelmet hordozó kötött mássalhangzó-párosoknak. RagaDozók nevében van jelen: páRDuc, gepáRD, öRDög, stb. De fegyverek neveiben is: kaRD, dáRDa, báRD stb. Mint alvó R.D – D.R gyök: RiD – DuR, szintén kellemetlen hangzású: RIDeg, DURva, DÁRda, DÖRög, RÚD és mások. Összegezve: kíméletlen, kegyetlen, vad kifejezések meghatározó eleme. Az ORDAS jelent egyenetlen szürkés, fehéres színkeveréket (bordás) is. A CzF Szótár szerint: „[…] ordas annyi volna, mint irtas, v. iratos, azaz: beirt. Ugyanezen alapfogalom és alaphang rejlik az iromba szóban, mely a székelyeknél és Abaujban sötétes barna, kendermagos pettyüt jelent a tyukok között.” Egy másik ősi megnevezése a ragadozó természetéből adódó: LOPÓS. Ebből a latin LUPUS. Mivel a rókával azonos életvitelű – háziállatokat dézsmáló – így a megnevezésük is tartalmazott hasonló elemeket. A RÓKA egyik neve szintén LOPÓS volt. Az utódnyelvi változatok tartalmazzák az LP párost: vuLPes, voLPe? vuLPe stb. Akár a farkas LuPus, LuPo, LuP és mások. A német nyelvben p > f váltással WoLF. A spanyolban p > b váltással LoBo = farkas. A rókának a baromfiudvarban tanúsított ZűRös viselkedéséről kapott nevét őrizte meg a spanyol nyelv: ZORRO, amelyben az OR (ortó, irtó) gyök is jelen van, és ha átforgatjuk Rubik kockásan: ORZÓ